Alien Ant Farm - Smooth criminal

Mint minden 18-19 éves kölyöknek a blogszférában (gondolom én, kivéve a nyelvi előkészítősöket), nekem is eljött az érettségi, túlestem rajta, mint valami gyerekkori nyavaján, és végül túléltem. Mint egy gyerekkori nyavaját.
Szegényes bloggerkedésem és nulla novellázásom, vagy épp zéró rajzbemutatóm nem fogom ennek a számlájára írni, elvégre saját akaratomból (illetve leginkább nemakaratomból) nem alkottam semmit, holott ha mondjuk épp nem Dokit nézek, vagy nem Sherlockkal múlatom az időt (ne adj Isten nem Star Trekre verem a nyálam -> neeem, ennyire azért nem!), azért be fért volna az immár május óta nem létező órarendembe szinte minden, amit említettem.
Ugyanakkor jó volt ez a tanulásra fókusz, a négy évem én nagyon kényelmesen eltöltöttem, változó intenzitású figyeléssel, igen. De cserébe megőriztem az ép eszem, az egészségem, és tényleg, jó szívvel gondolok vissza Diktátor óráira is, holott kedvenc osztálytársaim már az egyik reggeli matekot szinkronban végignyüszítették, hogy bármit, csak bioszt neeee! Részben igazuk volt. Diktátor órái, főleg a vége felé a négy évnek, egyre keményebbek voltak. De a kulcs, a nehezen, szinte lehetetlenül megszerezhetetlen kulcs az volt, hogy nem kell rágörcsölni.
Vagy nem mindig. A lehető legkevesebbet...
Ugyanis nem merem azt állítani, hogy én sose hittem azt, hogy holnap elkések a saját temetésemről...

Ezt azért írám vala, hogy ha kettő után hazaesek az érettségi és bizonyítványosztóról, el ne felejtsem befejezni, és ennyivel is kevesebb írnivalóm legyen. Szóval allons-y, én most megyek és habzó szájjal átveszem idegességemben a pontjaimat...
Később találkozunk!

Lordi - Devil is a loser

Mielőtt azonban gyilkos pillantásoknak és megkövezéseknek tenném ki magam (igen, eltaláltátok, nem egyezik a véleményem a közével... már megint) még a bejegyzés eljére, nyújtásképp vagy bemelegítésképp, vagy hatásszünetként, ki hogyan nevezi, bedobnám válaszaimat Masika meglepetésére.
Kaptam ugyanis egy ilyen blog-vándor-díjat, ami önmagában is lesokkolt, pláne az, hogy kitől jött. De nagyon jól esett! ^^ (Csakhát... kevesebb, mint egy héttel biosz emelt szóbeli előtt nem elsősorban ezekre van időm már ^^" Persze, időm van, csak fel is használom... ami meg szabad, azt meg... shame on me, nem erre...)

Lett volna a fenti, apróbetűs szöveg az eredeti bevezető... így azonban máskorra teszem, ugyanis válaszoltam pár kérdésre, meg leírtam pár dolgot... mindezt LuPir styleban túlmagyarázva oldalakon keresztül, közölve gyakorlatilag a teljes élettörténetemet. Whatever...
A téma persze azért se került teljes törlésre, mert foglalkozok még vele, eléggé megihletett ugyanis ahhoz, hogy úgy gondoljam véleményt nyilvánítok a témában... akkor is, ha senki se kíváncsi rám...

Sum 41 - Still waiting

A világ a feje tetejére állt. Velem az élen, nem viccelek, de valahogy az elmúlt pár napban, erről a hétról beszélek, igen, mintha minden kifordult volna magából. Persze, belülről mindenki rózsaszín, tartja ezt egy kedves kis graffiti nem messze a házunktól, de azért ennyire nem egyszerű a dolog.
Kezdjük velem. Mikor vesztem én meg annyira, hogy Merge-re egy teljes designt, majd egy külső-belső nagy rendrakást tervezzek? Mikor? Mit kaptam el? Fertőző? Halálos? Vagy csak... pihenésnek hívják?
Aztán folytassuk olyanokkal, hogy rekordok. Két nap alatt Spikee kétszer nyitotta akkorára a szemeit, mint egy ház. Na nem egy tízemeletes, csak egy kedves kis kutyaház, vagy valami olyasmi. Mindenesetre füstöt fújva bólogatott felém, hogy rángassam fel azt a lusta hátsóm az oldalunkra, mert szokatlan aktivitást érzékelt.
Hát hogy ez az aktivitás mi volt, arra inkább nem fogadnék, nem járnék jól, de a napi látogatószám egymás után zsinórban dölt meg, hála nektek! Mindenkinek mindent köszönök, ez azért... woot! oO Eleinte 50, majd 95 lett a rekordszám, és... azt kívánom bár tudnám mitől ugrott így meg... Mivel jártam az emberek kedvében, vagy mi volt ilyen nagy teljesítmény... én csak örülök, ha az emberek örülnek, vagy érdeklődnek, bár a szokásaimat csak azért, hogy ez a szám folyamatos és stabil maradjon, azt kell mondjam, nem változtatnám meg.
Mindenesetre... valahogy ezt (a most jóideig valószínűleg nem változó rekordot) valahogy meg kell ünnepelni. Még egy 10k-s novellával úgyis tartozom, valamit kitalálok a duplarekordra is. Vagy (rajz)vázlatok, vagy rendes rajzok kerülnek majd fel, addig is...

Mindenkinek nagyon köszönöm!

Electrasy - Cosmic Castaway

Egész sok bajom van, nem? Viccen kívül... Tök kényelmes kis "elegem van" lista lehetna a fentiekből ha kibővíteném. Ki hallott már ilyet, hogy Május 29-én, alig pár nappal Június előtt (Jeeez, jobb lenne nem is emlegetni! Mindjárt szóbelizek T_T) ennyire szar idő legyen?
Jó, süt a nap, a szobából kinézve nincs rossz idő. És valóban, a madarak csicseregnek, a fák zölden bólogatva hódolnak a... minek is? Merthogy nem a melegnek, az biztos! Vagy velem van valami bibi...
Ami nem lenne meglepő, a lábam olyan hideg, mintha a fagyasztóból vettem volna elő, azt mégse mondhatom, hogy szar vérkeringésem lenne. Egyrészt mert eddig nem volt ilyen problémám, másrészt meg mert a kezeim köszönik szépen tökéletesen jól elvannak! Melegítőfelsőben... De nem csak én ülök két zokniban+plédbe csavart lábbal, az emberek az utcán is kabátban, hosszúujjúban flangálnak, Fater is melegítőalsót húz újabban...
Ki érti ezt?
Na meg persze engem is ki ért, aki képes voltam a korábban említett hajmosós-szárítós művelet után még 2 alkalommal szerenádra is csak hosszúujjú pólóban (igen, ez a hivatalos megnevezése) menni. (5-re és 7-re kellett odaérni, majd haza fele 9 és 11 után indultunk csak el... ugyan ebben a szerelésben Lovaggal. Arról most nem is beszélek, hogy kilenc után még egy közel félórás sétát is tettünk a gyorsforgalmi mellett XD) Majd, mintha ez még nem lett volna elég sokk szegény immunrendszeremnek, hétfőn és kedden is, csípős hideg dunai szélben és amúgy se épp verőfényes időben (viharra állt) a suliba is bebaktattam délután... majd hazajöttem... mindezt rövidujjú pólóban...
Ez az evolúció, emberek, ez az evolúció!

Murray Gold - I'm the Doctor
(Piano version - Mark Fowler)

Hetek, sőt, lassan talán már hónapja is van, hogy utoljára értelmesen írtam valamit. Nem "csak magamnak", vagy valami kis "aha, élek, bocsi" bejegyzést, hanem... valamit... Osztán tegnap talán, vagy még tegnap előtt rámordultam drága ismerősömre, hogy csak porosan áll a blogja, miközben semmi dolga nincs.
És megláttam magam a tükörben. Na nem mintha nekem semmi dolgom nem lenne, sőt, hivatalosan én most is nagyon elfoglalt vagyok, deeee... Hát, kedves olvasó, ha nem először jársz erre akkor a szemedbe bököm: „Hiszen ismersz!” Aztán max megcáfolsz. Ha meg mégis elsőalkalmas vagy, üdv a köreimben, előfordulnak az ilyen bakik! Én csak örülök nektek!
Szóval akárhogy is, a lényeg annyi, hogy úgy döntöttem mára dobom a bioszt. Emelt szóbeli, júni 10.-én, szexi lesz, nem tagadom, parázok mint atom (nah jó, annyira azért nem), és nem árt rá készülni. De tőlem meglepő módon 4 napot már lehúztam lelkiismeretes tanulással, pedig azt hittem már a második nap bomlik minden és ugrik a beosztás. Hát... mégsem... Seems like még én is meg tudom lepni magam. Na, erre varrjatok gombot!
Külön vicc az, hogy „betegszabadságot” vettem ki magamnak... Hajat mostam, és mint jó gyerek késő tavasszal-kora nyáron, úgy voltam vele, hogy majd megszárítja magát. Úgy a tizedik és a tizenegyedik tüsszentés között meguntam, és megszárítottam. Mikor már masszívan megfáztam. Whatever... Shit happens...