InnerPartySystem - Don't Stop

Egy _kibaszott_ jó szava nem szokott hozzám lenni...
Ezek után mégis mit vár?!
Vajon azt hiszi ismer?!

Hiányzik...

Two Steps From Hell - For the Win

Jeremy Soule és Hans Zimmer után részemről új zseniket üdvözlök... kapásból kettőt :D (+Steven Moffat, as always, de neki nem tudok róla, hogy bármi köze lenne a zenéhez... :) ) A Two Steps From Hell-re (aka TSFH) nagyjából egy fél éve bukkantam rá, egy devArtos művésznek köszönhetően, de akkor csak meghallgattam, oszt dobtam is az illető számot.
Nem azért, mert szar volt, hanem mert akkor épp a legkevésbé se érdekelt, azt hiszem épp valami másféle időszakomat éltem, nem a mindenevőset. (Illetve akkor is omnivore jelleggel halgattam dolgokat, csak ugye mint mindig, akkor is volt egy kitüntetett stílus, esetleg pár szám, amiket rongyosra replayeltem :,D)

És hogy ez mért fontos most? A válasz egyszerűbb, mint nagyszerű: nem fontos; abszolút és teljes mértékkel hanyagolható. Csak éppen rámjött, hogy ezt megosszam a világgal. Jeremy Soultól talán már linkeltem zenét, NwN, Icewind Dale, vagy hasonlók formájában, Hans Zimmer neve a filmvászonról lehet ismerős mondjuk ... aaa... Batman fanoknak. (Vagy azoknak, akik véletlenül engem követnének innen: >> ) Mindkettejüket imádom, és hiába nem vagyok egy komolyzene fan (már amennyire ezek komolyzenéknek minősülnek), ennek a két (immár négy) embernek olyan művei vannak, amik... nagyon... emocionálisak :D Úgy játszanak az ember agyával, érzelmeivel, h valaki erre fogékony, mint egy gyerek az építőkockákkal.
Szárnyal az ihlet, magasan siklik a lélek, mmmm... Hol a végtelen diadal, dicsőség érzésével ajándékoz meg (amiből újabban nekem keservesen kevés jut), hol az egyszerű gondtalan boldogságot idézi föl. Persze a zene is, ahogy a versek többsége, mindenkinek kicsit mást mond...
Van, aki bocsánatot kérne valakitől egy lassabb szám után, van, aki arculköpné a világot, és elküldené a testkereskedő ősszülője sötétebb felébe, megint mások, mint én, felteszik maguknak a kérdést, hogy mégis mi a jó büdös életet csinálunk?!
Bár ez sajnos velem újabban zene nélkül is mocskosul gyakran esik meg... Undorítóan gyakran...

Cher Lloyd - Oath
(Just dance gameplay)

Ahogy egy mondás tartja... Mosott szarnak érzem magam, de legalább boldog mosott szarnak.
Kit akarok megtéveszteni? Sajnos ez így nem korrekt... legalábbis nem volt korrekt egészen tegnap estig. A hét eddig rövid volt, mégis, alig ültem le a hátsómra. Az apáczai-napok, a témahét, barátok, szülők és mostohaszülők, sok-sok utazás és stressz,stressz,stressz.
Kinek nem az lenne ilyenkor a gondolata, hogy "Na menj haza, nyilván, teeeeeeeeeljesen nyiiiiilván tök stresszes az életed." Faterom is ezt tartja. A sok "stresszes", leterhelt embernek csak kapa kellene a kezébe, oszt irány a föld és dolgozzon. Akkor rögtön nem lesz ideje ilyenekkel foglalkozni.
Ezúton közölném vele is (szerencsére úgyse olvas, de ha olvasná se érdekelné valszeg mit gondolok, vagy hogy érzek), meg mindenki mással is, hogy jó mélyen! És ezennel ezen a problémakörön a középső ujjam magasra felmutatásával (tudja csak meg a világ, hogy masszívan bekaphatja!) szeretnék is túllépni. A művelt angol azt mondja "Shit happens." És milyen igaza van!

Ricky Martin - Livin' la vida loca

Nem baj az, ha retro! Nem baj az, ha régi! Néha elő kell (elő lehet) venni a poros dolgokat is, hiszen mért kéne elfelejteni őket? Osztálytársam csórta el a telefonom (újabban ez elég gyakori, tekintve hogy az én kis okoskám nem mindenféle szeméttel van tele, hatezer alkalmazással meg ilyenekkel, hanem kényelmesen, "otthonosan" van belakva... Köztük két közkedvelt játékkal: szókeresővel és akasztófával!) na mindegy is, az illető beletévedt a zenetárba, és épp ez a Ricky Martin gyöngyszem állt 1:24 -nél, mikor rájött, hogy ezt de rég hallotta és de szerette. (Volt egy hasonló eset másik oszttársammal is, de vele együtt hallgattunk zenét XD)
Hát igen, én nem divatzenehallgató vagyok... többnyire... ahogy illik ez minden mésra is. Ha megvan, akkor szeretem, legalábbis tetszik, és csak valami időszakos hóbort miatt nem fogom letagadni. No nem mintha baj lenne a divattal, sőt, sokszor ruhában (és leginkább csak abban!) irigylem is azokat, akik követik és értik, de... de.

Ugyanakkor amennyire a régit nem szabadna elfelejteni, és néha-néha előszedni újra, vagy akár visszamenni kicsit üdülni/nosztalgiázni a gyökerekhez (bár ez most Rickykére nem igaz, sose voltam nagy fangirl XD) azért az újat se utasíthatjuk el mereven. Nem jó az, ha valaki túl konzervatív, nem, nem, de nem ám!
Mondom ezt én... most komolyan?!

The Wombats - Tokyo (vampires & wolves)

A bejegyzés indításaként kezdjünk el elemezgetni egy márc.04.-i oroszlán horoszkóp részletet... Nem azért, mert annyira jó, vagy annyira hiszek benne, hanem azért, mert poénnak találtam. Meg amúgy is, mért ne?

"Jó formában leszel ma. Mindent gyorsan és flottul el tudsz intézni. Ezért jobb, ha semmit sem halogatsz, hanem azonnal neki fogsz. Persze érdemes fontossági sorrendet állítanod, és eldöntened, hogy mi a legsürgősebb."

Tekintsünk el attól a ténytől, hogy a fenti idézet egyszerűen annyira általánosan van megfogalmazva, hogy az már undorító. Komolyan, itt már az lenne a csoda, ha nem jönne be, annyira bebiztosították magukat a horoszkóposok. Bár ez többnyire mindegyik ilyen heti/napi előrejelzésre igaz, csak néhol feltűnőbb, néhol kevésbé. Jelen esetünkben akkor nem működne csak, ha egyenesen úgy próbálnám élni az életem, hogy tök ezzel ellentétesen.
Na ezt jól megaszondtam...

És mint friss ezútta azt is szeretném közölni, hogy SpikeeArton tevékenykedtem kicsit ^^