Taio Cruz - Higher

Lefogadom még senki se tudja, de a kisgöncöl fogta magát és arrébb gurult! Rebellis útra tért mellette még Orion is, valaki ugyanis levette az övét... tehát előbb utóbb nadrág se lesz rajta. Ráadásul az ember képébe pofátlankodik két új, magamutogatón fényes csillag is, amiknek ott se kéne lenniük.
Nem, nem az esthajnalcsillagról, de nem is a sarkcsillagról beszélek, azt még valahogy csak-csak felismerném... Persze a korosztályombeliekből már fehér holló vagyok ezzel a tudással, a többség örül, ha a Napot és a Holdat megtalálja. Gyerekek, hát mi van veletek?! Talán facebookon még nincs "hátonfekveafűbencsillagokatnézekahaverokkal" alkalmazás? :P

Rise Against - Hero of War

Vajon mind csak egyedül állunk? Mind csak tévedésekben, illúziókban élünk? Egy csalódás lesz mindannyiunknak a reggel, mikor felébredünk, és rájövünk: mindez csak álom volt? Lesz valaha egy perc amikor csak a végtelen békét, a végtelen nyugalmat érezzük?
Én szeretem a pörgést. Élvezem a konfliktusok nagy részét is, mert kihívás, egyfajta akadály mind, amit le kell küzdenem. És tudom, hogy le fogom küzdeni. Ugyanis ha nem, akkor ott nekem végem... Elértem egy pontot, ahol már nincs tovább... nincs több kihívás, nincs több elérhetetlen, nics több, amiből meríthetnék...

" A hero of war
Yeah thats what Ill be
And when I come home
Theyll be damn proud of me
Ill carry this flag
To the grave if I must
Because its flag that I love
And a flag that I trust "

Sonata Arctica - The boy who wanted to be a real puppet

A cikk készítése előtt néhány élőlény büszkesége sérült!

Legfőképp azoké a mazsoláké, akik a madárcsicsergéses tavaszi hétvégén kiszabadultak drága foteljaik párnái közül. Ugyanis a meleggel, a napsütéssel és úgy cuzammen a tavaszi kirándulóidővel nem csak az én életkedvem jött meg... Hanem azoké is, akik a gázpedált nem találják meg. És az ő létszámukkal az utakon egyenesen arányosan nő atyám Hondás vezetési stílusa. Ha télen a fagyban hármasnál tartottunk, dobálta az autó seggét és csúsztatott, akkor most elértünk egy agresszív ötösbe.
Mert ki az az állat, aki képes elé kikanyarodni, de aztán minden fűszál mellett fékez, és még az árnyékokat s kikerüli?!

Félbehagyott, el nem kezdett bejegyzések. Megfogalmazott, de soha le nem írt mondatok. Ismerősen hangzik? Ha nem, akkor van egy jó hírem: időmilliomos vagy. Vagy nem vezetsz naplót...
Persze az én életem is, bevallom, blog nélkül sokkal szabadabb volt. Nem mintha több időm lett volna, csak nem kellett még arra is gondolnom, hogy "Úr szent szalmazsák, ma se írtam semmit!" Persze a kérdés csak az, hogy ha valóban ennyire teher ez az egész, akko mi az égnek csinálom. A válasz egyszerűbb, mint nagyszerűbb, ugyanis foggggggalmam sincs. Csak tippjeim vannak.

At Vance - Heaven

Elvileg ezt a bejegyzést még tegnap írtam meg... Ami azt illeti, gyakorlatilag is, fejben. Kivitelezni már csak ma, 15-én sikerült.
Lesz szó gondolatokról, az emberek hozzáállásáról és persze arról is, mi tartott fel gyakorlatilag egész nyomorék hétvégén... Ugyanis nyomorék volt, kétség kívül, hisz annak ellenére, hogy gyakorlatilag hosszúhétvégém volt, igencsak keveset aludtam/pihentem/fordítottam magamra. Na nem mintha amúgy leültem volna relaxálni két szelet uborkával a szememen. De ez már más kérdés...