Groove Coverage - 21st century digital girl

Min kell dolgoznia egy "átlagos" polgárnak a mai társadalomban? Mi jár a legtöbb ember fejében? Karrier (in close relation with money), külső, pasi-/bigefogás. ÉS persze ezzel kontrasztban... mi jár az én fejemben? Ó, bár tudném, de sokszor még én magam is elvesztem a fonalamat, és mire a reboot után helyreáll a rendszer... na az legalább egy latinórát igénybe vesz.

Azt ugyan nem tagadhatom le, hogy nekem is jár a fejem a szerelem természetén... mit természetén, a személyén! Kicsit megkavart a környezetem, elsősorban továbbra is Lovag, de kétségbeejtő a helyzet, úgyhogy ezt igazából általában tudatosan elfojtom. (Ó, Freud, te álnok, de örülnél te nekem! Te! Mocsok!) De ezen az egyen kívül valahogy nem érzem magam egy birkának. Nem, nem követem a nyájat, jóformán még a juhászt se, bár olyankor a puli meg-megharap, vagy rám vakkant... ilyenkor kompromisszumkészen választok más utat...

Hát akkor mit is értek ez alatt? Vegyük listába, menjünk sorba... előbb azt, amit ennek a posztnak a megszületésére már letudtam. (Bár amikor terveztem még, akkor még a közelében se jártam XD)
First of all... felvételi jelentkezés! Leadtam, ohh, yeah! Mostmár paraszt leszek, ez már biztos, na persze csak ha felvesznek... Megyek agrárra, a kutya nem állíthat meg, bár hogy itt mi leszek azt még nem tudom. Erre persze lehetne mondani, hogy karrier, de karrier a lószart, ez csak továbbtanulás. Főleg azt tekintve, hogy valószínűleg úgyse ezzel fogok foglalkozni ha melóm lesz... kevesen dolgoznak a szakterületükön Magyarországon... ha jól tudom... annak is örülni fogok, ha kapom a fizetést azért a napi X óráért amit valahol tölteni fogok :D Másrészt egy karriert építeni kell... A tanulásban nincs kapcsolatépítés, maximum közvetve, hogy Xemberrel együtt tanulok, aztán később bemutat anyunak-apunak, akiknek van egy ismerősük, aki... Na persze ez egy csűrt-csavart LuPir gondolatmenet, de valahol logikus, nem? Valahol... mélyen elásva... talán... de nekem megfelel ^^
Elintéztem a pótvizsgát is. Igen, alaposan lehangolt, amikor megvágtak forgalmi vizsgán. Én úgy mentem oda, hogy mindenki a környezetemben előre megmondta: senki, azaz SENKI nem megy át elsőre... na jó, páran, akik időben fizetik a pótvizsgadíjjat... vagy... bugyi nélkül mennek... Na én meg persze, hát természetes, hogy a fejmebe vettem, hogy megmutatom én nekik! Mindenkinek! Egytől eggyig! Elsőre átmegyek! Oktatómat kérdezve a tervemről gyorsan lerendezett: ha nem leszek figyelmetlen, képes vagyok rá, mert jól vezetek /nőhöz képest legalábbis, bár ezt ő nem tette hozzá, de pasi ismeretségem minden tagja kórusban üvöltött a fejemben e mondat feles-vége után :D/ Nem meghúztak? De... Igen, nem jellemző rám, de ott és akkor sírtam. Nem, igazán nem sírtam, csak könnyeztem, de azt intenzíven, volt abban stressz, tehetetlenség, csalódás, önvád, minden fincsi fűszer... Hülyeségen buktam meg, apró kis szaron, de sajnos ha azt nézem igaza volt a biztosnak, végülis én hibáztam, még ha még olyan kicsit is, amekkorát. Istenem, aznap de le voltam hangolva! Savanyú volt a szőlő, nem jutott dinnyeföld, eltörött a mécses, volt nekem minden bajom. Aztán reggel... Csak úgy átlagos LuPir módon túl voltam rajta. Ami volt elmúlt, változtatni nem fogok tudni rajta, most a korábbi hiba fényében (és a gyakorlóórák korábbi hibáin okulva) nekifutunk a következőnek, és ezúttal minden szarra figyelek! Egy óra tömény színészkedés, csak ott, csak akkor, csak a vizsgabiztosnak! HA! MUHAHA! Szóval elintéztem a pótvizsgát... reméljük nem lesz pót-pótvizsga, talán ezúttal már nem stresszelek be annyira, hogy behúzott kézifékkel akarjak elindulni XD Ciki volt, ciki, de ez mondjuk még nem volt gáz :D Az se, hogy a fékpróbám majdnem satufék lett XD
Ráadásul kaptam egy fülest, hogy az Europark Libriében megint könyvvásár volt, szóval ha már a Corvinon jártam, úgy döntöttem, elmetrózok a Határ útig, beugrok, megnézem mi van... Noss, volt, három könyv is, amit így együtt végül egy könyv áráért tudtam lenyúlni, úgyhogy jelenleg büszke vagyok magamra :D Sokat spóroltam XD
Elintéztem a hibádzó Pendrive kérdését is. Ha már az Europarkban jártam, bevágódtam a MediaM-be is, és költöttem... sokat... minden nőnek megvan a maga plázázási szokása... az én perverzióim közé úgy tűnik a ruha, divat, giccs, és ilyen boltok helyett a kreatív-hobby, írószer, műszaki, könyv, és sportboltok tartoznak... Meg persze a kisállat kereskedések, deee... onnan nem nagyon szoktan hazahurcolni semmit... A Hervisbe már be se mertem nézni, pedig kéne pár felszerelés (és köztük egy új cipő)...
Elintéztem egy biosz és egy töri felelést is, amikből egyikre számítottam (óra elején megkérdezte a tanár ki akar az első vh helyszíneiből, és random felindulásból úgy döntöttem majd én... hülye módon, mert amúgy egy betűt nem készültem... de összejött egy négyes(vagy négyötödvolt?), juhhé XD A bioszra meg nem számítottam, sőt, bíztam benne, hogy ismerve programomat a tanár majd elnéző lesz és aznap mindenki mást, csak engem nem fog kínozni, de terrrmészetesen aznap jutott eszébe, hogy létezek... szóval mindegy, ökológia négyes, megfelel az nekem... főleg úgy, hogy ciki, de erre se készültem, csak pont annyit, hogy egy frontális kérdezgetésnél ne kelljen benyalnom a karót... jól jártam valahol, nem?). Szóval most egy legalább két hónapra be vagyok biztosítva töriből, bioszból meg sose lehet tudni... most speciel olyan téma van, ami csak logika és gondolkodás, úgyhogy átolvasáson kívül sokat nem csinálok. Komolyan, az élettelen környezeti tényezőket és szennyezésüket azért ki tudom húzni egy ötösre, hacsak nem lesz valami jóóóó szívatóóóóóós ismétlőkérdés...
Ohh és ez igazából még szombaton történt, de kis csúszással (nem voltam itthon egész nap, csak szakaszokban :) ) elküldtem az every song versenyre a művem... még nem jött válasz, remélem elment, mert ha nem, morcos leszek a gmailre... újabban egyfolytában ezt játsza, ha valamit csatolni akarok a mailhez, mindig valami hasfájása van...

És akkor hogy min KÉNE egy embernek dolgoznia? (Közülük páron nekem is, bár ez a poszt eredetileg arra szolgált volna, hogy azt nézzem meg mit gondolok, nem azt, hogy mit csináltam a héten... meg hogy nekem mit kéne... mert ez most kivételesen nem rólam szól volna... legalábbis nem magamról jutott eszembe...)

Na nézzük csak, min kellene dolgozniuk az embereknek? A kapcsolataikon! A kapcsolataikon és az egymással szemben tanusított figyelmükön... Komolyan! Ahogy modern világban élünk, személytelenedik el minden, és veszünk a kütyük világába az emberek érzelmi intelligenciája mintha mélyrepülésben lenne!
Na nem mindenkié, persze! Az enyém meg amúgy főleg nincs a toppon, vagy legalábbis én ettől félek, hogy nem veszek észre, nem látok meg valamit... de érted, kedveském, én legalább félek tőle! Mások? A környezetem nagy része? Na ők le se szarják, fel se tűnik nekik legtöbbször, hogy esetleg lehet valami rossz. Igazából ez a téma két fő dologról jutott eszembe, mindkettő velem történt meg, plusz két fél. Kezdem a két féllel, mert az rövid, és ezt a bevezetőben már említettem...
A szereleeeeem... vagy szeretet vagy barátság vagy nem vagy hogy vagymostmi vagy törődés? Ez rám vonatkozik, bár én dolgozok is az ügyön. Lovag gondolom more-less tiszta sor, "over and over, over and over, I'll fall for you" By Three Days Grace... Csak ugye nem merek én se lépni, mert többre tartom a barátságunkat, és nem akarom elveszteni... viszont néha úgy érzem nem lenne veszélyben, mert mintha lenne valami visszafelé is, máskor meg ha a közös haverjainkkal szórakozik, akkor úgy érzem, csak egy vagyok a többiek közül, semmi különös... Az meg még roszabb, amikor egyik kifejezett barátom mellett áll és átkarolja... karolja csak, de karol mást is, csak őt többet, én meg tök elkenődve ott állok, hogy engem meg soha... XD Féltékenység a köbön, bár erről igazából én tehetek, mert túl távolságtartó vagyok. Nekem nem jellemző ez elköszönés-ölelés, én pacsizok, de azt viszont mindenkivel és sokat...
Csak most Lovag mellé benézett még valaki... vele... csak annyi a bajom, hogy nagyon kedvelem, mint barátot... de néha egyszerűen annyira félreértehtő, hogy... mintha többet akarna, csak ő is hasonló dolog miatt nem lép, mint én. Múltkor meg olyan helyen voltunk, ahol nem illik hangosan beszélni, és én kérdeztem tőle... mikor válaszolt meg olyan közel jött, az pár centi volt. Én pont jobbra néztem, hogy fel tudjam tolgozni mit mond (vizuál tipusl, nekem látnom kell amit mond, és az amiről beszélt mellettünk volt), de mikor meg visszafordultam, hogy rá nézzek... Nem tudtam ránézni, olyan közel volt O_O Igen, levert a víz egy pillanatra, hogy mit akar, de én meg... én meg adhattam alá a lovat, vagy nem tudom, a lényeg, hogy nem annak szántam, de nem mozdultam, csak álltam a párcentinélisrövidebbtávolságban előtte. Elsőre én kihívásnak vettem, hogy megfutamodok-e... és ezért nem is léptem hátra, holott már nagyon a személyes teremben volt... de kicsit átgondolva (meg túlgondolva) a helyzetet, lehet, hogy több volt ez annál, mint egy egyszerű kihívás... (Lényegében mert nem kihívás, hanem felkérés lehetett XD)
Aztán a másik két teljes eset... hát az egyik Aqene esete, amit már többször felfestettem igen ellenszenvesen. Hát van is mit... Felkunyerálta magát skype-ra... de azt is hogyan! Vegyem vissza, meg minden... akkor mért nem Ő küldött egy kérést, hogy vegyem vissza? Na erre az a válasz, hogy ő nem tud, mert neki még fent vagyok... Istenem, a technikai analfabetizmus! Skype! Könyörgöm, könnyű kezelni! Átlátható az UI (user interface)! Iiistenem, na akkor azt hittem elküldöm a nyárba... Nem, nem azért haragszom rá, ami történt. Ami történt megtörtént, a jövőre kell fókuszálni.. DE BASSZUS! tanulni azért kéne a múltból! DE semmi, komolyan, semmi! Tudja mit rühellek, legalábbis tudnia kéne, mert hatezerszer emondtam anno is, csak akkor türelmesebben kezeltem. Türelmesebben kezeltem, mert cserébe úgy tűnt próbálkozik alakítani valamit magán. Próbál felnőni, érthetően kommunikálni... Hát most nem... Minden, amit végül elvileg megszokott, na azt úgy ahogy volt a "lomtárba helyezte"... És a sokminden, amit fokozatosan sikerült leépíteni (jellemfejlődött! igen! elismerem, AKKOR ügyes volt!) azt mindet egy csapásra visszaszedte magára... Én meg nem csinálok segget a számból, voltam egyszer türelmes, egyszer sikerült megértenie, alkalmazkodnia (én is alkalmazkodtam, pl gyakoroltam némi megértést, türelmet, hallgattam, ha kellett, és még egyéb, de nem én vagyok itt a saját mikroszkópom alatt most) akkor most MÉRT csinál mindent megint amit TUDJA hogy GYŰLÖLÖK?! Pl ez a pusza... már a szó alakja undorító... ezzel elköszönni meg... gusztustalan... akkor a másik a "szeri van" nincs szeri, nincs olyan szó, hogy szeri! használja rendesen, ha már akarja, de úgy se használja, mert elkoptatja! Ez a szó egy érték, ha valaki csak random beledobálja a világba... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH! Felejtsük el, ennek a példának az ügye a figyelem lett volna mások iránt, de nem tudom kellőképp higgadtan kezelni a dolgot ahhoz, hogy elmagyarázzam! Elnézést! Pont!
A másik a lelkiszemetesezésem volt. Múlt héten egyik nap csak két olyan beszélgetést ejtettem meg, amiknek meg se kellett volna történniük... Mert gyakorlatilag két számomra majdnem idegen emberrel kezdtem el lelkizni. Ez számomra nagyon megtisztelő, mert ez azt jelenti, hogy bíznak bennem annyira, hogy a titkaikat, fájdalmukat (amikkel én meg tudnám őket támadni) megosztják velem. Ez azt jelenti, tartanak engem valamire még úgy is, hogy havonta két szót beszéltünk eddig. A legőszintébben mondom, én ennek örülök, csak nem értem. A lelkizős beszélgetésekhez barátok kellenének. Mert az lyen esetekben ők ismerik eléggé az illetőket, így ők tudnak hiteles és használható tanácsokat adni, vagy ők tudnak a leghatásosabban vígasztalni, ők ismerik a lelkibeteg életét, a tulajdonságait, ők tudják (kéne tudják) mi kell neki, hogyan viselkedik, és ami talán a legfontosabb: ha baj van, ők veszik észre rajtuk. Egy barát tanácsát ráadásul, és meglátásait, teljesen másképp fogadjuk, mint egy kvázivadidegenét. Tudom, mert magamon tapasztaltam. És bármennyire is mondja bárki azt, hogy nem, mert ő mindenkit egyformán... nem. Mert nem. Lehet nem elismerni, lehet nem bevallani, de egy barát nem véletlen valakinek a barátja, és bizony nincs az a hideg szívű, számító ember, aki teljesen objektíven képes két ember véleményét egyformán megszemlélni, ha az ő problémájáról beszélnek. Illetve lehet, hogy van ilyen hidegfejű ember, de az meg meg tudja oldani ezeket a problémáit egyedül. Vagy ami még jobb, neki nincsenek is problémái, mert mindent már rögtön csírájában képes kezelni, elfojtani. De javítsatok ki, ha tévedek, előfordul, emberből vagyok.
Amúgy az egyik illető aki lelki válságban volt igazából egy hibát követett el az életében: Bezárkózott az okostelefonjába. Máshogy nem is láttam, csak a képernyőt pötyögtetni. Egy zseni a csóka, hihetetlen szakember, legalábbis az én szememben, és úgy tűnik a programozóvilágba is nagyon szépen dolgozza be magát, elismerik akik ismerik (azt hiszem?). Csakhátnossszóvalumm... Mondjuk ezt vele is közöltem, szóval nem kell ám félni...
Igen, itt kicsit nagyon rejtélyesen fogalmazhatok, de nem akarok semmit előadni belőle, csak érzékeltetni akarom a problémát valamennyire. Mert elvégre oké, hogy ez egy személytelen blog, meg minden, meg a kutya nem ismer valójában se engem, se őt valószínűleg, de... nem fogom szétszórni azt, amit ő rám bízott, még akkor se, ha senki nem értené ki kicsoda a történetben.

Nem azt modnom, hogy én bármelyik itt leírtakból száz százalékos lennék, mert nem, sőt, nyilván van mit fejlődnöm nekem is. De... bátran ki merem jelenteni, kövezzetek meg, hogy igenis átlag felett teljesítek szociális élet terén... nem, a facebook nem szoc. élet! (Azt is rühellem, de ez más kérdés, használom, mert kell... -_-)

Ahhoz, hogy most velem is foglalkozzunk kicsit materiálisabb vizekre kell eveznünk. Az embereknek dolgozniuk kell a saját céljaikon és projectjeiken :D Jelenleg ez az én egyik projectem:

Na a rajz még koránt sincs kész, meg látszik, hogy egy Latinórán kezdtem el, de tökéletesen ábrázol két alakváltó karaktert... mily meglepő, egy új regényötletemből. Horatius egy tündéri gyerek, kedves, aranyos, barátságos, és a művelt angol azt mondaná, hogy "book-wise". Rengeteget tud, amit meg nem, arra jó logikával következtetni tud, bár néha ő is téved. Angyali, imádnivaló, így tudnám jellemezni. És elesett... nagyon sebezhető, mind fizikailag, mind lelkileg. Merzicus neki majdnem a gyökeres ellentéte, mind kinézetre, mind személyiségileg. Durva, csak az erőszakot ismeri, neveletlen, de ennek ellenére kifinomult érzéke van az erkölcshöz. Más jérdés, hogy neki ebből nem sok jutott, de származásából adódóan nem is lenne képes az erkölcsei szerint élni.
A nyakukon található jelek sütések. Minden 6-8 éves gyereket, aki át tud változni, besorolnak egy családba. Itt nincs meg az apa-anya-tesó, abba a családba tartozol, amelyikbe tesznek (természetesen a képességek és adottságok alapján). Eleve aki az ötödik életévét betölti és még nem változott át egyszer sem, az már nem is fog, normális emberként élheti az életét. Mindenki mást a nép "védelmére" (és irtására) használnak. Merzicus jele a "harcosok" jele, családja az ezer seb családja. Így pontosan ő Merzicus of the Thousand Scars, mivel a családokat igazából angol névre szántam :) Horatius családja a "megalázó folyó", így ő ugyan ezzel a logikával vezetéknév helyett az "of the Humbling River" címet kapta. Furcsa, de nem az egyetlen hiba, hogy ő ide került, a ugyanis személyisége miatt nem illik a környezetébe, de nem csak e miatt számít különcnek. Nem tud róla ugyan senki más, csak Merzicus, de Horatius ereje elsősorban nem a vízben van, hanem a tűzben. Sütése (mint a lovaknál!) mint minden M. Folyóbelinek, tökéletes csepp alakúnak kéne lennie, de neki a teteje meghajlott, ezzel is a természet ellenszenvét fejezte ki, csak a jelből senki nem értett. Merzicuson kívül. Ő felfigyelt rá, és bár nem tudta mit jelent, azért... kicsit elkezdett a fiatal kölyök nyomában járni. A jel torzulása így kicsit a tűz jeléhez tette hasonlatossá Horatius sütését, ami már az ő eleme: hatalmas energia van benne, ám hogy ne öljék meg, hallgatnia kell.
A történetet nem akarom teljesen elmesélni, ez csak ilyen kis gondolatébresztő, hogy tudjuk hányadán állunk, meg ilyenek :D Szóval sok sok sok gondolatom van a "Scar" c. regény (egyelőre angol neve van, ezzel szoktam tudni, hogy mi micsoda, ezzel különböztetem meg a sok docot, de ezzel is jelzem magamnak, hogy még nincs rendes magyar címe valaminek) történetéhez, csak amit felvázolta