Bryan Adams - Here I am

FEEEELTETTEEEEEEEEM Morci novelláját SpikeeArtra, kicsit hosszú lett, kicsit neki írtam, nagyon megszenvedtem vele. Eddigi visszajelzések szerint jól sikerült, bár kissé hosszú lett, de még ennek is hihetetlenül örülök. Most gyakorlatilag repesek :D
Első yaoinak elvileg nem lett rossz, én kicsit feszélyezve éreztem magam miközben írtam, és végig a szokásos dolgokon izgultam (szóismétlés? helyesírás? párbeszéd-leírásarány? elég jó lesz? jó ez így? történet megfelelő? hossza? etc...), amiken ilyen kért dolgoknál szoktam, dehát úgy tűnik megérte a fáradtságot, Morcitól legalábbis kaptam rá egy jelest.

Aztán ez még tegnap éjjel volt ugyan, átnyúlva a mai napba, és így ugye nem nagyon sikerült aludni. Úgy usque négy óra felületes forgolódással üzemeltem a mai nap, de úgy, mint ritkán! Lehet rá kéne szoknom a korán fekvésre... korán, olyan hajnali 2-3 fele...
A nap ugyanis kábán de jól indult, majd a suliban kaptam a jobbnál jobb híreket, aztán a vezetés is profin lezajlott. Komolyan, egy napig élveztem, hogy élek... De majd holnap... biosz, latin... euuuwww... Bár a mélyrepülés már így estefele kezdődik, a lavinaindító nagyanyám telefonja volt, de most igyekszem nem zavartatni magam miatta.

Még pont Vasárnap éjjel, kicsivel éjfél előtt (vagy 23 körül? tudja a fene már) kaptam meg a visszajelzést Morcostól, miszerint természetesen neki nem tetszett a mű. Mért is tetszett volna, ha ismerjük, és márpedig ismerjük, örökké morcos... nomen est omen.
Valójában azért bejött neki, ezt márcsak abból is könnyű volt leszűrni amit és ahogy mondott. Nem dicsérte agyon, kaptam a fejemre bőven, de magam előtt láttam ahogy csillogó szemmel sorolja, hogy: sikerült férfinek megtartani a szereplőket, sikerült egy olyan történetet felépíteni ahol minden jelenet fontos valamiért, sikeresen kikerültem egy "előérintésredúlalove" hibát, megleptem a borítóval és magával a történettel. Meg persze muszáj volt elmondania, hogy megöltem az idegeit...
Pozitív megmozdulás, és a mai nap találkoztam is vele... levakarni nem lehetett a történetről, nekem pedig nem volt képem azt mondani, hogy felejtsük már el, én azt is sztornóznám, hogy megírtam egyáltalán XD Nem tartom ugyanis olyan jónak, bár a történeti része... az még tűrhető... majd lesz jobb...
Mondjuk hogy nem EZ lesz jobb, az biztos, bár hétfőn feldobta a kérdést, hogy mégis mikor olvashatja a következő részt. Mondom miiiii?! Következőt? Nincs az a hétrézfányfütyülömeggirhesedettangyal, hogy én ennek folytatást írjak XD Oneshot, és nincs mese!
De aztán ki tudja mi lesz belőle, sierre is "csak egy" novellát írtam...

Nade beszéljünk a hétfőről, mert bár a bevezetésben "mai" napot írtam, valójában tegnap volt ami holnap lesz. Nem, csak tegnap. Tisztán tegnap.
Úgy volt ugyanis, hogy leültem megírni a bejegyzést, aztán elmentettem, mert dolgom akadt, de szerencsére nem publikusra állítottam, szóval maradt a talonban.
Nade beszéljünk arról, mennyire korán feküdtem. Félkettő-kettő felé beszédültem az ágyba, már pont lementem alfába, éreztem a közelgő álommezőt, miközben mellettem a HTC úgy elkezdett zümmögni, hogy azt hittem jön az ítéletnap. Felrázott, nem kicsit, dehát hibát követtem el: nem kapcsoltam ki a wifi vételt, vagy nevezzük ahogy akarjuk... Kedves skype-s beszélgetőpartnerem meg épp küldött egy üzenetet. Ez az idióta meg jelezte... Hát kéremszépen, most kellett nekem egy okostelefon? Jó, hogy szombaton végleg meghalt szegény Samsung, pedig mennyire imádtam, kicsi, érintős, laza, és _N_E_M_ okos! Hány ilyen korombeli kölyök van még, akinek nem okostelefon kell? Kevés, gyanítom... aztán pont mi kényszerülünk rá, hogy használjuk... pfeh...
Akárhogy is, innentől az alvás úgy usque egy-másfél órára kihúzódott teendőim listájáról, de mikor végre fejbevágott a fáradtság akkor tudtam aludni. Egészen hatig.
A reggel kómásan ért és minden, tenni-venni csak reflexből és ösztönből sikerült, de legalább nem borítottam magamra semmit, és egyben maradt a lakás is.
Azonban mihelyst kiléptem az utcára... kipattantak a csipáim. Taknyos, felhős, esőre álló hideg idő, kanalazható köddel. Tökéletes! Viccen kívül, én személy szerint ugyanis rajongok ezért a fertőterjesztő időjárásért, szerintem csodás, megfogó, lebilincselő, gyönyörű és és és és és... és. Éreztem, hogy valami nem stimmel, mivel nagyon jó kedvem lett és a három (felfelé kerekített becsléssel négy) órányi forgolódás is tökéletesen kielégítőnek bizonyult. Zsongtam az energiától, ősz kellős közepén, úgy, mint mások tavasszal... hát normális ez, kérdem én?!
A suliba érve már épp pánikba estem, hogy basszus, mivel etessem meg a tanárt, egész szünet alatt nem tanultam meg azt a latin memoritert, amit lassan egy hónapja kellett volna... már kitaláltam azt is, hogy hogyan képes felfalni s tökéletesen megemészteni a görény egy nála kétszer nagyobb cellulóz alapú készítményt, mikor osztálytársam beállít:
- Sajt, láttad, amit töritanárunk írt face-en? Hogy ma akkor latin és társadalomismeret helyett is töri van?
Én pislogtam, néztem, és tényleg! Mintha az emlegetett tanár már elmondta volna hatszor, hogy a szünet után visszacseréljük az órákat, és az elmaradt töri helyett Censor óráját elcsórjuk... nah jó, ebben csak annyi a szépséghiba, hogy törikönyvem, ahogy cuccom se, az úgy egyáltalán nem volt, még otthon is csak valamelyik szekrény alatt támasznak. Talán. Ha még nem hagytam el.
Azonban a humcsi csoport OKTV miatt csökkentett létszámban szállingózott be a suliba, tehát volt lenyúlható könyv. Mindent a szekrénybe tartanak o_O Természetesen észrevétlenül kölcsönvettem egyet, asszem Bajnokét, ugyanis ő szokta mondani, hogy ha valamim hiányzik, akkor vigyem csak, de tegyem vissza. Ellenállhatatlan ajánlat.
A nap így gyönyörű keretet kapott, Első és utolsó órám töri, ráadásul épp nekiálltunk háborúzni. IMÁDOM!
Aztán az utolsó szakaszon beszállingóztak az érettségijüket nézegető emberek is. Csupa jó hír! Állatorvosnak készülő oszttársam pl sikeresen jobbat írt, az angolok mind 80% fölött voltak, és bár Lovag föcijéről még semmit nem tudtam, mert ő is OKTVzett, de drukkoltam neki is, meg Bajnoknak is, hogy jobbak legyenek. Egyedül Omega nem javított emelt kémián, dehát nem lehet minden profi.

Aztán jött a rohanás a Határ úthoz, vezetni ugyanis közvetlenül suli utánra jelentkeztem, de még pont váltásra sikerült odaérnem, azaz az oktató még pont beszélt az előző tanulóval, mikor beestem. Hiába, időzíteni tudni kell. Nekem meg eddig még ment.
Még mindig rutin van, bár ez a harmadik alkalommal talán nem csoda. Különböző feladatok, előre beállás, hátra beállás jobbról balról, szélesebb helyre, keskenyebb helyre, párhozamosan, merőlegesen, ferdén, menjek körbe, álljak meg, szlalom, etc etc etc, de nagyon élvezem!
Főleg, hogy egyre jobbnak érzem magam ^^ Bár az kicsit zavar, hogy az oktató azt hiszi félek a gázpedáltól. Nem, nem félek, egyszerűen ocsmánynak tartom a motor zúgását amikor a kuplung is tökig van nyomva, aztán még a gázra is rálépek. Mármint nem ocsmány, de zavaró, zavjos, nem olyan szép doromboló, mint mikor fater indítja a hondát. Jó, mondjuk az hybrid, elvileg eleve halkabb, de akkor is, no! Legyen valami viszonyítási alap :D
Azért persze amikor épp körbe-körbe kell mennünk és épp egyenes szakaszon vagyunk néha kicsit nehezebb lessz a cipőm... :3 De még nem szólt, csak manőverezésnél, hogy nyugi van ^^
Azt meg végképp imádom, hogy az öregnek nagyon jó humora van. Ráadásul magyarázni is köznapian tud, szóval nem teszi tele a mondandóját szakszavakkal, egyszerűen képes megértetni bármit. Szó szerint. És dicsérni sem rest! Jó, ha valamit nem jól csinálok, azt is megmondja, de kész endorfinbombaként szabadulok az órák végén. Hétfőn például azt sikerült megtudnom, hogy "már kezd hasonlítani a jó pedákezelésre" az én játékom is, meg "jól van, szépen beálltál", meg "ügyes vagy, jól csináltad". Ezek így nem sokat mondanak, de ott hallani... vááá, megveszek olyan büszke vagyok néha 8D
És sikerült lefixálnom előre időpontokat is. Mondom ilyen ingázóba nem jó ez, hogy én se tudom mikor megyek legközeleb, legyen rendszer! Az oktató meg belement, hogy minden héten ugyan akkor menjek :D Hétfő, Csütörtök ezentúl a varázslatos nap, amikor esténként aki engem lát az tuti felfelé néz, mert én a föld felett lebegek majd. Kivéve, ha épp nagyon pofára esek órán, de Unicum (csak pozitívan!),  bízzunk a jóban!

Este a görény is meglepetéssel várt, mikor kivettem a ketrecéből elkezdett nyalogatni. Füge márpedig nem erről híres, sőt! Faterék emlegették, hogy "csak sóhiányos" de sóhiányos a nyavaját! Egyrészt nem sóhiányból nyalogatott, másrészt eddig évek óta ez egyszer se fordult elő, még nyáron se, pedig lett volna rá alkalma. Ráadásul én se edzésen voltam, hogy annyira sós legyen a bőröm.
Nem, de látszott is rajta, hogy mennyivel másképp viselkedik. Nehéz lehet ezt egy állatról megmondani, de már régóta ismerem Fügét, és akinek van kedvence, az talán érti mire gondolok. Egyszerűen láttam rajta, hogy sokkal figyelmesebb és majdhogynem foglalkozik velem. Mármint aktívan... nem én akartam vele játszani, hanem ő hívott, meg minden... NYÁÁ! :D
Bár aztán befutott nagyanyám telefonja, hogy kicsit beszélne velem... nem részletezném miről, mert nem szívesen tenném, akkor meg minek? Itt úgyis demokrácia van: az van, amit én akarok.
A lényeg az, hogy amit mondott még nem is zavart, mert igaza volt. De ahogy mondta! Egyfolytában túlzott, torzítva emelt ki dolgokat jelentős körülményeket tartalmazó eseményekből... Egyszerűen nem volt igazságos! Elszomorított, kicsit talán megbántott, bár azt mára már elfelejtettem, és feldühített. Nem szokott ő ilyen lenni velem, nem is tudom milyen bogyót ehetett...
De hogy aztán pozitívum is legyen, este sikerült elintézni, hogy ismét becsatlakozzak Wing tsun edzésre, tehát most Szerdától, bár hetente csak egyszer, de ismét járok! :D Sőt, mivel nagyon ráérek, péntekre Röplabdát terveztem, mert már nem bírok a seggemen ülni! Idegesítő, mikor minden idita program miatt már hónapok óta nem tud az ember menni mozogni (én futni ki nem megyek! Nincs az az isten! A kondi meg uncsi...). Szóval ha nem heti kettő kung-fu, akkor heti kettő más sport, de az mindenképp kell! Kettő alatt nem adom, de ha a "fénykorom" nézzük, a heti négy még mindig hiányzik. De bepótoljuk majd még azt, csak nem így érettségi évben...
A következő pont a mélyrepülésben, azaz a hétköznapokba visszazökkenés útján az volt, amikor rájöttem, hogy nekem holnap latinom van (azaz ma, de ez ma is igaz, holnap, azaz Szerdán latinom lesz...) és nincs humorom megtanulni a memoritert. Sikerült elbliccelni a dolgo, de ma este nincs mese, legalább 4 sort bele kell vernem a fejembe...
Az is beugrott, hogy Szerdán kétórás biosz TZ idegrendszer és idegi működésből. Kicsit ijesztő, kicsit sok, kicsit meg kéne tanulni. Végre már genetikázunk, és elértünk ahhoz a támához, ami engem nagyon érdekel és amiből majd zsebelem be a jobb jegyeket, de ezt a dogát még valahogy ki kéne húzni. Legalább 3-mast kéne írni, az lenne ideális, arra viszont nem árt készülni. Amihez szintén nem sok humorom van, mivel a limbikus rendszerem kissé alulmotivált...