Renegade Five - Save me

Friss: n/a -> de erről senki nem tud hivatalosan, mert ugye nem hirdetem... Azonban persze ennek is oka van, mert hiába van ezer dolgom, amit csinálhatnék és csinálnom kéne, ha nem telik rá az időmből/erőmből.
Edit: Adieu (előző bejegyzés) végre megszületett rendesen is! XD Az első bepótolt blogolás jelzője ezennel foglalttá vált :D
Edit2: Blogolás helyett -shame on me- nekiálltam a SpikeeArtra szánt Prágai képek vágásának/fehéregyensúlyozásának, ilyeneknek, hogy feltegyem majd még a nap folyamán :D

Nah persze mintha az nem lenne igaz, hogy pl a hétvégém több, mint fele bulival ment el :D A keszicsapattal szerveztünk meglepetésbulit Keszi úrnőjének, és három hullámban sikerült is meglepnünk... Aztán ott volt Vasárnap, amikor oda mentem, ahova nem akartam, mert oda mentek faterék, ahova akartam... Értelmes gondolatfüzér, nemdebár?
Hogy a címhez is kapcsolódjunk, bár tök értelmetlenül elnevezni dolgokat rám vall: a változatosság kedvéért Aqene is sikeresen kergetett az őrületbe, és bár jó oroszlán módjára ma reggel már azzal ébredtem, hogy semmi bajom vele, csak idegesít a tegnap este, csak azért se fogom ennek ékes bizonyítékát adni. Nehogymár azért ne legyen valaminek következménye mert én úgyis elfelejtem oO Az más kérdés, hogy persze, nekem is részem van a dologban (vagy épp nem)... Sőt, a változatosság kedvéért Lovag is az agyamra ment. Azt már nem is mondom, hogy a változatosság kedvéért a szalagavató is az idegeimen táncol... Minderre pedig aztán igyekszem soha nem gondolni, de mégis mindíg emlékeztet valami vagy Lovagra, vagy a szalagavatóra. Néha én magam, amikor este próbálok elaludni.
Ideges ember lennék? Nem igazán, legalábbis én ezt hazudom...

Naszóvalszal beszéljünk a prosztatamegnagyobbodásról (mert a hüvelygomba túl mainstream). Most hogy minden bioszellenes és nem-eléggé-érdeklődőt sikerült el és/vagy az őrületbe kergetnem, akkor jöjjön a heti poén: Kesziúrnő házibulija.

Előzmények:

Nagyjából két hónapja szervezgettünk (szervezgettek) Kesziúrnő (továbbiakban K, KÚ, Q) anyukájával, hogy mi legyen és hogy legyen a szülinap. Ugye az elég hamar eldőlt, hogy házibuli kéne, Keszin, és akkor már az a poén, ha meglepetés. Csakhogy mint minden normális 5+ társaság esetében (nem életév :P) időpontot találni nem nagyon lehetett.
Végül mikor már mindenben megegyeztünk, már csak a vonatindulás időpontja volt tisztázatlan pedig jött a felismerés: mi a szent ég legyen az ajándék?! És hogy tartsuk teljes titokban mindezt egy olyan egyén előtt, aki a szülinapja előtt egy héttel emlékeztetett rá minket, hogy szülinapja lesz? :D
Végülis a legizzasztóbb két esemény az volt, mikor először direktbe ugye rákérdezett, hogy mit kap szülinapjára? Minden fejvakarás nélkül a srácokkal egyszerre vágtam rá, hogy "Mii?! Szülinapod lesz?!" erre ugye ment a nehogy már biztos ugrattok meg egyéb szóváltás, mire végre sikerült kitalálnom valami hathatós észérvet:
-Q, nézz rájuk! Pasik! szerinted mikor raganda meg egy pasinak az agyában egy szülinap? Engem meg ismersz, dátumokból borzasztó vagyok!
A teljes hihetőség érdekében meg a helyszínen lévő Törpiék (2-en) mondták, hogy ők igazából már tudják, de még nem vették meg. Hiszen ők mindig minden szülinapot figyelnek és követnek és visszaszámolnak.
A második érdekes megmozdulás két nappal az utazás előtt, egy nagymegbeszélés esetén került sorra. Az ugye gyanús, ha a csoport nem az osztályBAN vagy az osztály előtt gyülekezik, tehát idea a megbeszélésre kilőve. KÚ viszont rendszerint az osztályteremben -velünk- van... Hogy lőjjük ki?! Rokon ment oda hozzá, hogy teee őőőő Q, nincs kedved eljönni Joe bácsihoz? (<- büfés emberkét hívjuk így) Kimentett minket, és még meg se kellett izzadnunk, de hogy 20 percet hogy a rákba tudta fenttartani, azt meg ne kérdezzétek, nem tudnám se kitalálni, se utána csinálni O_O Minden tiszteletem a csajnak!

Keszivel kettesben:

Na a megbeszélésen sikerült kideríteni, hogy egy csoportként nem tudunk oda menni (különórák, edzések,táncok,etc), ezért két hullámban kell mennünk. Még beidőzíteni se volt könnyű, Q az ötös vonatok egyikével megy általában, tehát nekünk Lovaggal pl épp annyira volt időnk, hogy hazaestünk, oszt uzsgyí a hév. Hála nem-átlag-nős készülődési időmnek, sikerült átöltöznöm, hálózsákot ragadnom, csokit szereznem, és még a görényt is kitakarítani rekordidő: 4 perc alatt!
Szarni a fürdésbe, ha minden jól megy, ott úgyis leizzadunk buli közben, ha meg nem, most öltöztem át, sziszegős szappan meg egész nap hideg volt, semmit bajom... Kicsit azért kínosan éreztem magam egészen addig a pillanatg, még mindenki be nem számolt ugyan erről a Nemtevékenységről.
Miután sikerült elhúznunk a 16:40-es vonattal, már kevesebb buktató volt, bár Q anyukáját is sikerült meglepnünk, hogy csak ennyien érkeztünk.
Amiről nem tudtunk közben, bár elvileg megtörtént, hogy KÚ még Bpestről telefonált, hogy nem maradhat-e kicsit tovább, mert barátjával kicsit beszélnének, szórakoznának. Anyukája egy gyors válasszal intézett mindent: NEM! Gyere haza! Utólag mikor ezt ketten mesélték én úgy vigyorogtam, mint a tebetök :D Nem volt képem nevetni, pedig olyan stand upot toltak, mint annak a rendje!
Gyors információ csere, programterv, lepakolás után jöttek a tervszövögetések, hogy milyen poén lesz meg így meg úgy meg poén :D Az utolsó percekben, mikor Q előre telefonált szüleinek, hogy leszállt a vonatról pedig bezsúfolódtunk az előszobába és gépeket exponálásra készen tartottuk...

Szóval az úgy volt...:

Az eseményekről magukról nem tartok beszámolót, buli, Duna-parti séta, filmek, vacsora... inkább a vicces jeleneteket foglalom össze. Kezdve azzal, mikor Q beállított :D Az arca, a mozdulatai, de leginkább a hangja... SIKERÜLT! Ó, igen, SIKERÜLT meglepnünk! Olyan jóóó érzés volt :D Nem tudott semmit mondani, csak állt úgy a saját házában, mint aki tök idegen és elhangzott a várva várt "Ti meg mit kerestek itt?!" is :D
Aztán jött a buktató No1.... "Hol vannak a többiek?" Na őő fél másodperc tök kuss, Lovagra nézek, ő teljesen tanácstalanul vissza, és ez a kis momentum elég is volt, hogy én nyissak, nehogy egymásnak ellentmondó dolgokat kezdjünk el beszélni, és ezzel lebukjunk.
- Nem tudtak eljönni - Alias tökéletes időhúzás, míg kitalálom mi a rákot mondjak, vagy amíg a többiek tudnak segíteni...
- Hogyhogy? - tök logikus válasz, elvégre jóbarátokról van szó...
- Nem tudom igazán - egy rám alapjáraton jellemző mondat, majd a szintén jellemző folytatás - ha jól tudom Bandatag1 táncol, Bandatag2 is, és nem mertek eljönni, mert más a tanáruk Prága miatt is nagyon zabos volt. Akkor Villa ugye Bandatag1hez van nőve... - szépen elgondolkodó elhalkuló mondatvég, és ima, hogy a többiekre nem kérdez rá.
És nem is kérdezett, hála az égnek egy Ajj, hát jó-val megúsztuk, és akkor irány Q szobája. Ott nagyjából két órát elszúrtunk, két óra közé beiktatva egy családi vacsorát. Aztán a folytatásban az egy órának utolsó egy harmadát csökkentett létszámban, mert a fiúk átmentek beizzítani a házimozit a nappaliba... Társas lény az ember, menjünk utánnuk, mert ők úgyse jönnek vissza! Határoztuk el magunk és el is indultunk, majd én a nappali küszöbén vettem egy hátra arcot, ráborultam Qra, és ölelgetve hátráltam vissza az előszobába: Nem akarsz te oda bemenni! Nem akarsz bemenni! FIÚK MONDOM nem akar oda bemenni!
Persze, hogy nekem esett le először, hogy nekünk a cuccaink kirakat módjára szanaszét a szobában, minden ülőhelyen, asztalon, polcon, ajándékok és miegyebek... Ezt mégse láthatja meg! Kicsit fogócskázunk, majd kijön Lovag: Tényleg nem akarsz bejönni? Kérdez vissza, mire egy De, mennék én, de Sajt nem hagy válasz után teljesen és abszolút de nagyon véletlenül megbicsaklik a bokám és Q beslisszolhat mögöttem. A többiek épp ekkor a torta dobozát buzerálják, ami hála a vacsinak, már rég üres... Minden mást, nem tudom hova és hogyan ilyen gyorsan, de elpakoltak. Jó a reakcióidejük nekik is azért :D
- Bocsi na, csak gondoltam nem akarod látni szegény tortád díszdobozát...
Nem tudom mit gondolt, de legyintett, hogy ez már nem oszt nem szoroz, és leültünk... Idő közben aztán megcsörren a telefonom... Nézem, Bandatag hív, hát fasza, hogy lógjak ki, hogy ne legyen feltűnő?
- Sorry gyerekek, Fater keres... biztos megint elfelejtettem valamit.
Majd visszatértem és Q anyukájának jelentés után, hogy nyisson ajtót közlöm:
- Ja, a görényt kitakarítani... már mindegy!
Aztán a második és harmadik nagy meglepi már a Kettes számú bandacsoport érkezése volt, aztán az oly sikeresen rejtegetett ajándékok átadása. Mindig meglep a Banda fejlett humorérzéke :D

Péntek.Szombat nagyjából ezzel ment el, dehát érdekel is ez engem... Élveztük és jó volt, Faszbúkon meg mindenki egyetértett velem abban, hogy hosszabbítást/ismétlést követelünk :D Bár már a következő event is szervezés alatt van... Eliffel és Elwennel (ABC sorrendben ^^) esett egy beszélgetés a Horror Házáról és az Underground Fearről itt Budapesten, és ez utóbbi annyira megtetszett, hogy feldobtam témának, hogy kit érdekelne a Bandából.
Jöttek páran, hogy kúúúúúúrvajóóóóóóóó, úgyhogy úgy tűnik, Október 31-re lesz program, és mivel Kesziúrnő amúgy az őszi szünetben Olaszban lesz (jajj de tudom sajnálni XD) ezért új helyet kell találni... Felmerült Csepelország, a Párducrezidencia, de ezt még Faternál majd elhintem, aztán kérdezgetem, majd rákérdezek nyíltan :D De kell a puhatolózás ^^ Aztán ha nem lesz odú, akkor csak egy UF kiruccanás, esetleg ivás-evés lesz, majd mindenki hazafelé orientálódik :D

Vasárnap:

Faterék Vácrátótra kívántak menni, a botanikus kerbe, meg valami kiállításra, vagy tudjafranc mire. Én imádom a Vácrátóti Botanikus kertet, de épp nem voltam fagyoskodó, sétálgatós, fotózgatós kedvemben, úgyhogy megpróbáltam lepasszolni, de sajnos nem tudtam.
Ugyanis Faterék mentek volna nagyanyámékhoz is,  ahova viszont már én is mentem volna, de közölték, hogy Vácrátótról a halál se fog visszajönni Bpestre, majd megint fel északra, két-két és fél órás plusszt csinálva, ha Visegrádnál átugranak komppal, aztán bő fél óra múlva már helyben is vannak.
Ilyen megfontolásból és mivel Egomba mindenképp menni akartam bevállaltam a botanikuskerti fagyoskodást. Annyira ugyan nem volt hideg... de nem is élveztem annyira... Viszont cserébe láttunk kolibrit (nem viccelek, halál komolyan, én se hittem volna, hogy Mo-n élnek!) és talán /TALÁN/ sikerült róla képet is lőnöm :D Kis madár, hosszú vékony csőr, cseszett leszállni, olyan gyorsan verdesett a szányával, hogy nem lehetett látni :D Bár nem színes, hanem barna volt...
Meg talán sikerült pár jó képet is lőni, mert bár kedvem nem volt, de téma az igen, és hát még mindig barátkozom a kis Ixus-szal... szóval kérem szépen itt áldozatokat kellett hozni.
Még Visegrádról átjött a komp addig utolért minket az eső. Igaz, itt még csak szemerkélt, de a túloldalt... Zuhogott! Már a kompról is láttuk, hogy mögöttünk vakuznak (villámlik), de mire partot értünk már istenesen rá is kezdett. Én nagyon élveztem, eleve oda vagyok a viharért, a zuhéért, a heves esőért, és bár gyorsan és nagy sunggal jött az egész, hamar véget ért. Pedig nagyon élveztem, húúú de jó volt! :D Meg mondjuk Fater is kérdezgetett ezt-azt esőben (és hóban) való vezetésről, de azt hiszem, ehhez most a gyakorlati vizsgáig hozzá kell szoknom. Bár nem is zavar, szeretek tőle tanulni...
Este már nagyon nagyon nagyon későn értünk haza, szegény Füge hiányolt is rendesen :)