The Proclaimers - I'm on my way

A mai nap -még- nem történt semmiféle előrelépés friss ügyben, de hamarosan dolgozni fogok az ügyön... Közvetlen a biosz elsőéves anyag átismétlése, a szem megtanulása és a társadalomtöri házidolgozat vázlatának összekapása után. Jahh, igen, aztán pedig még palacsintát is kell keverni vacsorára, te szent gatya ég!

Dehát milyen is lenne az életem, ha nem történne benne mindig valami? Ha nem lennék betáblázva? Ha nem szerveznék (és szerveznének mások nekem) új programokat? Ha egyszer nem történne semmi különleges? Ha nem rohannék mindig valahova időre? Ha nem vizsgáznék valamiből éppen?
Noss... Valószínűleg nyugis. Elképesztően nyugis, sok lenne a szabadidőm és relaxálhatnék... Amiből aztán következik, hogy borzasztó unalmas is lenne egy idő után.
Bár most kicsit fellélegezhetek, úgy nagyjából jövő Hétfőig...

Emberek, reszkessetek! Féljétek hatalmam, féljétek bátorságom, féljétek erőm, féljetek engem! De leginkább féljetek, mert átmentem Kreszvizsgán ^^ Nincs itt pótvizsga, tudtam én, hogy menni fog, csak el nem hittem :D
Ezzel a mozdulattal a kresz-tanfolyam végleg a végére talált érni, s mint ilyen, mehetek is tovább a következőre. Őőőő... juhhé? Kezdődhet a gyakorlat, mehet a menet, meg először persze "megtanulom bekapcsolni a biztonsági övet." Aztán majd esik ahogy eresztem, Mehetek egy Suzuki Swifttel utamra :D
A kreszvizsgáról kicsit bővebben, elvégre mégiscsak a napom (egy borzasztó jó napom) része volt: hát nem ment volna, ha nem a digikresz fentlévő kérdéseivel múlatom a szabadidőm. Igaz, hogy minden kérdés ugyan az volt, de ha csak füzetből készülök rá, kész pofáraesés. Jó, jó, egy csomó kérdés kilogikázható (némi fizika és józan paraszti ész kell csak hozzá) vagy éppen eltalálható (legroszabb esetben is három válasz adott, ez 33% esély a jó megjelölésére, de egy úgyis akkora ökörség, mint a ház, tehát 50%om van eltalálni a jó gombot), de azért ez még mindig nem lenne elég a 75/67 pontszámos alsó határnak.
Én idióta annyira örültem a zöld "sikeres" feliratnak, hogy az elért pontszámom elfelejtettem megnézni, de istenem.
Amúgy nem kell ám parázni ha valaki bevállalja, napi egy óra rákészüléssel simán vehető akadály. Semmi különleges vagy új nincs benne, ha a kérdések agyonfogalmazott jellegéhez már hozzászokunk. Ha nem, akkor kicsit zavarbaejtő lehet, de nosza. (Egy óra = kb 6 feladatlap) Megijedni mindenesetre nem kell, előtte vegyünk egy kólát, valami édes kaját reggelire, meg egyéb csokit, és legalább fél órával a rajt előtt toljuk be. Részemről rühellem a kólát, de még a Tesco gazdaságos lónyálakban sincs annyi cukor, mint egy cocamalacban, és hát az ilyen módon emésztett cukor lassabban szívódik fel, de tovább kitart... ellenben a csoki és a cukorka már szájüregben elkezd (de csak kezd ám, szóval részleges! :) ) felszívódni, gyorsabban az agybajut ^^ Na tessék, még ebbe is bioszt keverek...

Egy lépéssel előrébb vagyok, de jogsi még így is messze van, viszont már legalább autóban fogok ülni. Egy vizsga még a forgalmi előtt azonban vár rám: Az elsősegély. Eddig kétszer hívtam a vizsgaközpontot, hogy ugyan óhajtanék már jelentkezni, mikor tudatosult bennem, hogy a 15:30-ig nem ám a személyes látogatásra vonatkozik, hanem úgy a telefonra meg minden másra is ^^"
Szóval jólvan, fasza gyerek vagyok, 18 éves felnőtt, ennek teljes tudatban, és hát ez a nyomorult vizsga hogy nem intézi el magát két szép kacsintásomért... Én ezt teljesen nem értem...

Na aztán hogy ne legyen unalmas a hétvégém, mára már biztos, hogy Vasárnap esténként lesz szalagavatópróba (keringő, osztálytánc) a suliban... Ehhez ugyan nem fülik a fogam, én minden erőmmel ellene szavaztam, pár másik nemesebb lelkű (és elfoglaltabb) társammal együtt, de nem voltunk elegen.
Kormi ráadásul még valamibe beszrvezett, ez pedig az írói vénám fejlesztése. Már ha van olyanom, szerinte márpedig van, szerintem meg csak írni szeretek, de a vénám vagy nem is létezett, vagy már kiszáradt... Akárhogy is, de bogarat ültetett a fülembe, mikor megemlítette a "Kezdő írók kézikönyvét". Három napig sikerült ellenállnom, aztán beszabadultam a libribe (az új librikártyámmal ^^ <- emiatt nem alexandrába vettem meg) és kifosztottam őket. Ugyanis egy példányuk volt, én meg... hát... előkerestettem velük :P
Jópofa könyv, nagyon olvasmányos és élvezetes a stílusa, ahhoz képest, hogy kicsit ilyen tankönyv jellegű. Mármint magyaráz, elmondja mit kéne, példákat hoz... Nem klasszikus tankönyvtankönyv, hanem csak engemtankönyvreemlékeztetőtankönyv. Sőt, tele van "Az olvasón a sor!" feladatokkal is, és milyen olvasó lennék, ha nem követném az utasításokat? (Meg minek vettem volna meg? ^^) Szóval mivel ezt úgyis végigjátszanám, úgy gondoltam, majd itt naplóban, mint valami többszáznapos kihívást, vezetem a "tanulmányaimat".
Eddig amúgy egész érdekes maga a könyv, pedig még csak a bevezetőfejezetat olvastam el... Leginkább edig azt taglalta, mért szeretünk prózát olvasni és mért szeretünk prózát írni. És annak ellenére, hogy milyen száraznak tűnik így címre... valami eszméletlenül tetszik :D Nem azt mondom, hogy izgi, izgi ugyanis max egy jó kalandregény lenne, de érdekes! Főleg, hogy hitelesnek is tűnik! (Akinek birizgálja a fantáziáját, az keressen rá a moly.hu -n!)
Hogy hogy fogom még ezt az autodidaktizmusomat is kiélni a sok OKTV, verseny, vizsga, dolgozat, biosz esszé-felelés-doga-tz mellett, még nem tudom, de átkozom magam (és Kormoránt) hogy ebbe belevágtam... Amúgy az a poén, hogy még nem is feltétlen azért kezdtem neki, mert profi akarok lenni, vagy mert kiadásra hajtanék... Egyszerűen izgat a dolog, hogy mik a trükkök, meg hogy mi alapján mondhatok esetleg érvényesebb, jobb kritikát/véleményt másokról... meg hogy mi újat tudhatok meg a szemléletben. Nah jó, kicsit azért természetesen én is jobb szeretnék lenni, de nem ez az elsődleges célom vele.

Így lezárásnak bepaszírozom ide azt a pár feladatot, amin eddig túlvagyok (a feladatokat csak röviden írom le, akit részletesen érdekel az csakazért is vegye meg/kérje kölcsön! :P):

Írj a kedvenc könyvedről! (adtak szempontokat is, és megmondták, hogy ez nekem miben segít)
J. Goldenlane: Farkastestvér (nem kifejezetten fav, van más is, de erre esett a választás)
Izgalmas és pörgős, teljesen ki tud kapcsolni, emellett a főhősnő kísértetiesen ismerős... Kicsi Chris akár akar, akár nem, mindig belekeveredik valamibe, ha pedig éppen nem nagypályán játszik, akkor például egy hétköznapi vegavacsora elkészítésével is meggyűlik a baja. Ráadásul bátyja is mindenféle őrültséget kitalál, és ki nem hagyná belőle szeretett hugicáját! A szereplők szerethetőek, hihetőek, és szinte mindennek jelentőssége van!

Nézz szét a hétköznapokban! (ötletbörze)
1. villamos-forrótea-szerencsétlen (saját élmény, majd elmesélem XD)
2. Lovag
3. üres iskola
4. viszonyom a költőkkel
5. harc Censorral
6. "Nyitnod kéne a világ felé!" (oszttársal reggeli párbeszédünk)
7. "Menekülsz?"
8. Nikita
9. Ádkozod dádha
10. "Jóreggelt!"

Készíts beosztást!
Kedd: 1óra 20-21 , Péntek: 1óra 18-19 , Szombat: 2óra AS , Vasárnap: 1óra AS

Írj öt percig! Kezdj ezzel: Samnek eszébe se jutott, hogy csodás égi jelnek, vagy baljós ómennek tartsa, amit  látott, de tudta...
... hogy ez nem lehet a véletlen műve. Ugyan ki ismerné fel ekkora tömegben, a világ vége mögött kettővel? Egyenesen kizártnak tartotta, hogy idáig eljusson a híre, és részben pont ezért jött ide. Nyugalmat akart, csendet, szeretett volna kikapcsolni végre. A munkához pedig hozzá se akart szagolni.
Mégis mi várja? Na mi? Hát persze, hogy munka!
- Ó, maga nem Sam Hunter? - kérdezte egy takonyzöld öltönyű, lila hajú pasas tőle.
- De. Mit akar? - morrant vissza a megszólított kissé ingerülten, de már az tanusította végtelen önkontrollját, hogy nem pofozta le a fószert már az első hangnál.