Skillet - Hero

Címek, címek, címek... Néha egy témához vagy ötezer is beugrik. Néha a buszon bambulok és eszembejut valami hangzatos, amihez írni is jó lenne. Aztán mivel vagyok olyan bolond, nem írom fel őket, és mire odáig jutok, hogy kéne valami, elfelejtem.
Valahogy így jártam most is. De végülis sikerült valamit alkotni, még ha nem is egy modern művészeti alkotás. De kétségtelenül illik a helyzethez. Legalábbis szerintem, és elvégre ez a lényeg. Csontig vágnak a következő sorok, fizikailag, szellemileg, lelkileg, meg még ahogy csak lehet. Nekem legalábbis bőven kijutott a dologból, pedig még csak emónak sem érzem magam.
A megoldást igazából már sokan az orrom alá dörgölték: kéne nekem valaki. NA meg persze idő, hogy azzal a valakivel foglalkozni is tudjak, de igazából engem az osztálytársaimmal ellentétben nem izgatnának a feleltetések, dolgozatok, ha lenne valaki, akivel tölthetném helyettük az időmet.
Na most persze azt a valakit is gyorsan elintézzük, mert igazából nem kifejezetten a nagy Őre gondoltak ők sem, egyszerűen akár csak egy haverra is, aki egyik pillanatban velem hülyül, a másikban, mielőtt őrültséget csinálok, lelőne. Meg nézne helyettem, ha már én nem mérem fel a környezetem. Valami hősre gondolhattak, mert Fateron kívül nincs olyan élő ember, aki engem pórázra foghatna. Nah jó... Diktátor... és Censor...

Haladjunk időrendi sorrendben visszafelé,mert úgy a vicces. Nah jó, nem, de lusta vagyok egy új gondolatmenetet elindítani, mert az sok energiát igényel. Nah jó haladjunk össze-vissza...

Visszaértünk a versenyről, juhhé, Vasárnap este. Kinek van ilyenkor ideje, energiája, akarata tanulni? Senkinek, ugye? Hétfő egy ünnepnap volt, ami igazából a pihenésről szól, ennek örömére én majdnem eltörtem a csuklóm. Igazából semmi lényeg nincs benne, még csak poén se nagyon. Félfalkával (nem teljes létszám) mászkáltunk a városban, de szó szerint. Fel, le dolgokon, kerítéseken, ott, ahol nem kellett volna. Volt egy téglafal, Párducka ügyes cica módjára felkúszik, mellette két méterre egy fa, Párducka ügyes cica módjára átugrik. Történt ez a hajnali órákban, mikoris a világ aludt.
Mikor is lenne jöbb ripityommá törni magad, mint napkelte után pár perccel? Elvétettem a vágyott ágat, de hassal tompítottam a zuhanást egy nagyjából egy méterrel alacsonyabban levőn, minek örömére a lábam tovább ment, lehúzott, immár háttal. Bravúros, cirkuszba illő macsamozdulattal megfordultam - mesélik ezt utólag a kívülállók - majd hangos reccsenéssel földet fogtam, aztán tovább gurultam.
A reccsenés szerencsére nem én voltam, csak a letört gallyak és egy nagyobb ág, azonban hallottam én, hogy valami nem stimmel a kezemmel se, de az öröm, hogy a bokám, a térdem, és igazából úgy alapvetően a fejem a helyén (ha-ha, szar vicc), valahogy elnyomta a fájdalmat. A napot igazából mindenki otthon töltötte, tett-vett, házimunkázott, vagy éppen frisselt, és persze skypon ment a dumaragu. Természetesen tanuláshoz mindenki túl elfoglalt volt, és ugyan, melyik tanár iratna pont "szünet" után? Ráadásul verseny után...
Este estünk csak össze megint, mikoris Kormorán, aki kis kalandunknál nem volt ott, rákérdez, hogy ugyan mért nagyobb az egyik kezem a másiknál usque nagyjából egy teniszlabdányival. Hááá mondom nem gázos, bár szép lila színe volt akkorra már... Nem is fáj, mozgatni is tudom, és... Ekkor ráfogott, én meg csillagokat láttam.
Nem kell mondanom, természetesen teszek én már az esztékára, ilyen szépen kiírva. Úgyis annyit mondanak, pihentessem, esetleg, ha kiharcolok egy röntgent adnak egy fáslit... vagy egy merevítőt... Én már nekifutásból megkímélem őket is meg magamat is.

Parázni persze nincs ok, az említett tag büszkén mozog, visszanyerte egészséges sárga színét is, sőt, nem fáj, és a mérete is normális. Azonban Kedden már újabb megrázkódtatás várt, kiderült ugyanis, hogy a héten nagyjából csak mindenből írok és felelek. Hormonrendszer, féléves latindoga, magyar szövegértés, matek valszínszám. Ezek mellett természetesen random felelek is. Latinból.
Nem szidhatom Censort, igazából már az egy szép gesztus a nőtől, hogy engedi, hogy javítsak... Csak ketten kétszer feleltem latinból, meg visszakaptam egy dogámat... 2 1 4 jegyekkel zártam a napot, ami igazából csak egy eddigi egyest javít ki, de már ez több a semminél. Meg egy ígérettel, hogy a héten még kétszer felelek, és ha a Pénteki TZ nem jó, akkor én aztán nézhetem a pótvizsgát. Azt köszöntem szépen, én kihagyom, olyan hármas latint fogok írni, mint a huzat. Az elhatározás megvan, sajnos a valószínűsége ennek elég csekély.
Ugyan ezen a napon, kedden, megtörtént a bioszdoga is, előtte viszont mélységekbe menően magamba néztem. Fizikailag legalábbis. Óra előtt, szünet, készülünk. Ez már elég nevetséges szituáció így is, a magyar nép egyik elitje (Apáczai, végülis... bárki bármit mond, egó itt vagy ott, de akkor is...) a szünetben reszketve parázik a padja mögött egy közelító dolgozat miatt, amit elvileg (elvileg!) nevetve megír. Hát ebből hiányzott a nevetve meg a meg. Írni írtunk... de hogy milyet...
Noss a történet alapvetően egyszerű, Lexikon faggat, én válaszolok, csakhogy az érzése meglegyen a készülésnek. Nehezet kérdez, gonosz mosollyal tudatja is, hogy én erre meg nem felelek. Aztán mégis. Valamit kinyökögtem, mire ő aszogya (azt mondja): Igen!
Noss, LuPirkánk édes, egy filmbe elmenne kaszkadőrnek... Olyat már mindenki látott, hogy ökölbeszorított kéz a magasba lendül, a főhős pedig egy YIPPPIIII (juhé, éljen, stb) felkiáltással a levegőbe lendül. Ezt én is megkíséreltem, sajnos félúton, lendületem és erőm csúcspontján egy lefelé csüngő lámpa megállított. Azzal a tompa szarral én képes voltam felgyűrni a húst és a bőrt az ujjamról. Természetesen arról, amelyiket korábban eltörtem.
Nézem, óóó, de cuki, csontig ment, lifeg a cucc, bekapom. Sarkon fordulok, a lámpa még A=5méter kilengéssel kacsázik erre-arra, mikor én már az orvosiba kopogok, hogy: Csókolom, jöttem fertőtlenítésért.
Mások persze még a sokkhatás alatt állnak, hogy Sajtci elvágta az ujját, szent szar, mit csináljunk, melyik tanárnak szóljunk, hogyan éli ő ezt túl, meg amúgyis, ha a mentők nem jönnek ki időben, akkor a hullaszállítókat kell hívni.
Ezért is mondom mindig, nem jó a gyereknek a túlzott felügyelet. Essen csak pofára, vágja meg magát ollóval, mikor a tóparton nádat vág, ne törje el semmilyét, azért arra figyeljünk, de hagy kóvályogjon a maga kicsin feje után. Majd megtanulja, ha mást nem, legalább talpra esik, és ellátja magát. Igaz, nem mindenkinek van kilenc élete... (mondjuk valszeg már én is minuszban járhatok...)
Cupp cupp, édes kis bogárkám - fogadnak az orvosiban - akkor most kipróbáljuk az új metinonin *foggalma sincs mi volt a neve, csak annyira emlékszik, hogy ME és In van benne... meg valahol egy B* fertőtlenítőt. Az a cucc atomszexuális, olyan piros foltot hagyott rajtam, mintha a véremmel ecseteltem volna a bőröm, emellett még este a kádban se tudtam levakarni, pedig minden vágyam ez volt. Bezzeg a seb lejött...
Nah ez még egy dolog, én már fordultam is volna, hogy na akkor köszönöm az ellátást, én megyek dogátírni, mikor mondták, hogy várjak, még tapaszoznak. Mondom nem kell, még géz és kötés se, nekem jó ez így, a sebtapasztól meg mindig úgyis olyan rondán felázik a seb, sose gyógyul be. De nem, ez nem olyan, persze, hogy ez valami szintetikus vacak, amitől azonnal helyrejön, mondom tegyék rá, nem izgat. Azt már csak magamban emlegettem, hogy később úgyis lekaparom.
Rohadék dög, úgy feláztatta a sebet, hogy rondább volt, mint addig. Tette mindezt 45 perc alatt, amíg én a Hormonrendszerrel foglalkoztam. Komolyan, mikor levakarásztam magamról (Diktátor megszólalása után -> lásd mi mondtuk), úgy néztem ki, mintha a seb körül a bőröm rohadna lefelé, pedig csak megdagadt a víztől és kifehéredett. Nah, nem hiányzik ez nekem, íves mozdulat után a tapasz a kukában landolt. Igen ám, de csattogtunk a kémia labor mellett, mikoris jön ki Diktátor szárnysegéde, barátnőmnek meg első megmozdulása: óóó, kérjünk kötést tőle.
Bevallom, eddigre a sima kötésben már benne voltam, mert nem túl guszta a látvány, mindenbe beleakada a hús, és amúgyis, a géz szellőzik. Tehát ellenvetés nem volt, a laborban elsősegéyldoboz is megvolt... Mire kaptam egy RAGTAPASZT! Na, gondoltam akkor, hát a jószándék az megvan, nem akadékoskodunk, hagyjuk a francba, megköszöntem a tapaszt, aztán mentünk is. Az ötlet nem volt rossz, a kimenetel már igen... ez van...
A tapaszt meg azért nyugtatásképp oszttársaimnak látványosan feltettem, de olyan lazán, hogy a vázlatfüzetem befért volna az ujjam és tapaz közé... legalább járt a levegő, és volt ideje megszáradni. ^^

Este fürdésnél még vakarásztam egy darabig, hogy a fertőtlenítő piros színe lejöjjön, de cseszett rám, én meg már csak a sebet vakartam fel, ami hosszú nedvedzés után száradt csak meg. Mivel az ágyat nem akartam összekenni, és mivel az eszközeim megvoltak rá, gyorsan lerendeztem a saját csodaszeremmel: Sebhintőpor.
Mivel én igazából egy hihetetlenül kiváncsi gyerek vagyok, feltártam a sebet. Szó szerint. Még a sebhintőpor előtt nézelődtem, hogy végülis milyen, hogy néz ki, festék van-e benne, hasonlók. Fájt, valóban, de igazából az érdeklődés több volt bennem... Noss a csontig vágott kis túlzás, valszeg több volt benne a pillanatnyi rémület, mint a valóság. NAgyjából négy miliméter mélyen feltépte a húst a lámpa, de nem láttam fehéret, szóval nincs gáz, és még mozgatni is tudom :D
Aqene ajánlott nekem egy jó ragtapaszt, mire kicsit felment bennem a pumpa, hogy már megint mindenki a csodatévő ragtapaszával jön, de ezért kivételesen nem kapott, erről nem ő tehetett... Nincs jobb dolog a sebhintőpornál...
A mai nap mondhatni unalmasan telt, bár persze ilyenkor hazudok. Megírtuk a matekot, ami gyakorlatilag mindenkinek más eredménnyel jött ki. Csak ahogy az a valószínűségszámításos óráknál lenni szokott... Mondjuk azon is felkúrtam az agyam.
Emberek, mondjatok nekem két kétjegyű számot. Én helyben összeszorzom, helyben elosztom őket négy tizedesjegyig. Még a gyöküket is megsaccolom. Mondjatok egy egyismeretlenes egyenletet, fejben megoldom. Mondjatok egy rendezett másodfokú egyenletet, és két percen belül saccra (ugye a gyök miatt) még annak is megadom a közelítő értékét. De nem, én nem vagyok képes összeadni a 11et és a 6ot... képes voltam 16al számolni... pont...
Edzésre ma nem megyek, mert ugye a kezemet ügyesen szétcsesztem, valszeg a csuklóm is, bár jól néz ki, de azért még laza, és ma volt felmérő tesiből is, minden szarból. Arról nem is beszélve, hogy miután megírtam a magyar szövegértést az agyi szintem, a kdvem és a kitartásom nulla. Természetesen a holnapi két latinfelelésre, majd a pénteki féléves dogára is készülni kell, a magyar tételhúzásról, amiről sakk miatt lemaradtam, nem is beszélve... az meg, hogy most hívtak, hogy szivem, holnap duplaórásat írunk valami szarból (már nem tudtam figyelni) már csak hab a tortán. Természetesen most is elvileg tanulnom kéne, de nézzük a biológiai órát... elvileg estefelé jobban megy, tehát én most kölcsönöztem magamnak egy órát. HA pedig pofára esek, akkor készülök mindenre, csak magyarra nem, abból egyelőre ötösre állok, két "feleleten" meg nem múlhat a hármas... ELEGHEHEHEM VAHAN!

Nyafogás beszüntetve. Spikee-on és Mergen is kéne bőven alakítani, OotBt már nem is merem említeni... De ez előbbi kettő fontosabb, Merget ugyanis Aqennel coopban vezetjük és azt hiszem kicsit el vagyok maradva hozzá képest... mondjuk másképp is dolgozunk... ne részletezzük XD Spikee meg csak szimplán megérdemelne már némi rendes figyelmet is, nem csak ilyen hol voltam hol nem voltam alapon...

Minnyá elkezdem írni a sakkot is, csak pihi egy pillanat XD *fáj bevallania, de fáj az ujja*