Alvin és a mókusok - Júlia Nem Akar a Földön Járni

Hogy mért pont játékos? Nincs olyan korosztály, akit nem lehetne valami játékra rávenni. Persze, nyilván idő kérdése, de a hajlam mindenkiben megvan. A gyerkeknél elég egyértelmű, könnyen észrevehető a dolog. A felnőttek, ha más nem, a gyerekekkel játszanak. És persze egymással, hol komolyabban, hol lazábban. A vicc csak ott van, hogy még azok a 90+osok is, akikről már azt mondanánk, kinőttek a játékokból, már nincs kedvük hozzá, noss még ők is játszanak.
Máig nem felejtem el, hogy a Dédim hogy tanított meg kártyázni. Igaz, csak a magyar paklit ismerte, nade ez egy nyolc éves kölyöknek hol akadály?

A játék nem egy nélkülözhetetlen dolog az életben, de szerintem mindenki meglepődne milyen sivár lehet nélküle az élet. Részemről úgy gondolom, hogy amíg egy viccet mesélünk, akkor is részben szerepet játszunk. Ugyan így, az, amikor egymással szórakozunk (művelt angol úgy mondaná: "Pull someone's leg") is egyfajta játék, hiszen nem gondoljuk komolyan, csak ugratjuk a társunk.
Jó esetben legalábbis. Erre utalhat az a kifejezés is, hogy "ahh 'cmon, i'm just kidding" rövidebb formájában just kidding. Ugyanis ez kvázi nyers fordításban "csak gyerekeskedek" lenne. És mit csinál egy gyerek? Mert a nyavajgás nem illik a szövegkörnyezetbe :)

Na persze ez egy bőséges bevezetésnek tűnik, és bár a hetemről akartam írni, mégse ez lesz. Ahogy elkezdtem gépelni, egyszerűen nem tudtam visszakanyarodni... Brrr... Félelmetes néha, hogy hogy elragadhat a szöveg maga...
Most éppen gyönyörűségesen dögrováson vagyok, a torkom úgy fáj, majd' el patkolok, taknyom-nyálam egybefolyik, de legalább még kapok levegőt. Mondjuk... amióta csípőből elutasítok minden orrcseppet meg orrsprayt, komolyan mondom, a náthát, az allergiát, mindent jobban viselek.
Ráadásul Kedden mehetek ilyen laborvizsgálatos cumóra, és kivételesen mint alany. Életemben először vesznek vért tőlem O.O Jó, nem először, elvileg mikor kicsi voltam, X hónapos, vettek, de arra a kutya se emlékszik, nemhogy én... Szóval faca, ugyanis még sportorvos se kért vért meg semmi. Mindemellett annyi rémtörténetet hallottam ismerősöktől, hogy így meg úgy nem találják el az eret meg ennyiszer szúrnak mellé meg meg meg és és és és...
Sűrű sötét fellegek közelednek. Mély, fekete árnyak. De hogy nevezhetném magam vérbeli játékosnak, ha hagynám, hogy ez leverjen? :D

Egy ideje osztálytársam, Lovag, elcsábított egy részben ingyenes mmorpg-re. A story hosszú, tömören annyi, hogy nagyban beszélgetett haverjával a healerekről meg a csapatokról meg hogy milyen nyomoroncok az emberek, én meg meghallottam, és mint igazi önérzetes healer (gyógyító) beszóltam nekik hogy azért nem kéne általánosítani. Jó, a történet nem szó szerint így zajlott, de a lényege ez. És akkor jött a honnan értenék én ehhez, és innen már nem volt visszaút... hivatalosan is fel lettem kérve egy (hosszú) táncra.
Na most a játékban a karaktert kontrollálni valami fájdalom. Két hónap alatt (nem játszom ám naponta, óóó basszus, bárcsak tudnék! ) sikerült annyira megszokni, hogy három esetből csak egyszer megyek neki valaminek ^^".
De többé kevésbé sikerült. A buli most csak ott jön, hogy Martin meg visszahívott a tavaszi szünet erejéig WoWozni... Na jó, a tavaszi szünet túlzás, nekünk ez kvázi csak hosszúhétvége, és még így is csak a Péntekem volt szabad, az is csak este, mert kirándultunk... Szóval pár estére visszahívott. Tegnap beloggoltam, és basszus, komoly an nehezemre esett irányítani az amúgy paraszti egyszerűséggel irányítható karaktert. Örökké és mindenképp a taccs paddal akartam forgatni a kamerát, és arra vrtam, hogy majd a arra fogok menni, amerre a kamera néz. Na... meg a frászt! XD

Ráadásul olyan emberek találtak meg, akik még emlékeztek rá, hogy "óóó, Éjsólyom! Vazze! Gyere már healelni, még mindig atomjó kell hogy legyé'!" Én meg néztem, hogy ezek meg kik... Volt néhány ismerős arc, de azért... három év tisztaság az három és tisztaság.
Egy fél órás online "rendelés" után le is léptem mint a gyorsvonat :) Pedig ez nem rám jellemző XD De zavart a tömeg... aztán végülis nekiálltunk szóviccelődni Martinnal... A szentem, olyan szövege van, mint senkinek. Kár, hogy nem magyar T_T

Nem hinném, hogy ennek a bejegyzésnek sok értelme lett, meg nem is arrol készült, amiről akartam, de kell néha ilyen kusza káosz is, nem lehet minden tökéletes... Az elkalandozást ezennel lezárom :D