Stratovarius - Falling into Fantasy

Megérzések. De ja vu. Hatodik érzék. Olykor mindenki találkozik ezekkel. A kérdés az, hogy ki hogy áll hozzájuk, hogy kezeli az előidézett helyzetet. Nekem furcsa megítélésem van rájuk nézve, én ugyanis ösztönöknek hívom mind a fentebb felsoroltakat.
Biológiai fogalomként értelmezve természetesen ez nem igaz. Mondhatni hülyeség. Jó, tény, hogy nincs meghatározott definiciója, de általában a diákok, HA tanulnak etológiát, valahogy úgy fogadják el, mint "fajspecifikus, veleszületett és rögzített viselkedésminta". Ez nemcsak hiányos, de gyakorlatilag nem segít semmiben.
Sok ember, sokféle képpen írta már körül, én pedig személy szerint legközelebb a saját gondolataimhoz Tinbergenét érzem. Ő valami olyasmit mondott, hogy az ösztön hierarchikusan szervezett idegi mechanizmus, amely érzékeny bizonyos külső vagy belső felszabadító ingerekre, és ezekre válaszolni képes az egyén vagy a faj fenntartásához szükséges koordinált mozgásokkal.
Biológiailag az ilyen mozgások, amiket az ösztönök hatására kezdünk el, megszakíthatatlanok. Erre gyakori példa a pók hálófonása, a madarak fészek építése, egyes állatok táplálék rejtő viselkedése... és még sok más... De ez a tudományos, szakmai megközelítés...

Én viszont én vagyok, és mint tőlem az már megszokott, gyakran gondolok homlokegyenest mást, mint az elfogadott gondolatok. És ezeket papírra is vetem. Vagy... netcetlire. Más is van így vele, és már kaptam a fejemre azért, hogy náluk bezzeg leszóltam az apróbb hibákat is. Igen, valóban. Csakhogy én ezt tudatosan csinálom és szeretem azt hazudni, hogy tudom miről beszélek, mi az eredeti, mi a tény. És általában én közlöm is ha más nem, legalább azt, hogy ez most tök szubjektív meglátás lesz.
Szóval tessék figyelni, mert ez most tök szubjektív meglátás lesz. Azaz volt... Illetve a tartalom részben továbbra is kapcsolódik... nah mindegy :D

Az elmúlt két nap alapvetően ennyire nem volt poén. Azt már ha jól emlékszem említettem, hogy még kedden volt egy komolyabb készülés a kosárbajnokságra, két óra tömény játék. Na ez természetesen másnap folytatódott. Csakhogy nekem valamiért már eleve felkelni se volt kedvem.
Az a rossz, nyomasztó érzés keringett körülöttem, az öt perces szundi helyett hetet lustálkodtam, nyűgös voltam, nem találtam a helyem. Reggelente én tizenöt perc alatt elkészülök. Ez most is megvolt, és természetesen most is full kómában, mint mindig, de a tompaság nem ezért volt jelen.
Már az első órán erőteljes De ja vu fogott el, mikor beszóltam valami baromságot matekon a tanárnak. Nem szó szerint ez volt, de példának megteszi: Gyakorlatilag közöltem a tanárral, hogy az az evidencia, amit felírt, nem igaz. Tisztára mintha azt mondtam volna, hogy 3+1 az nem 4... Aztán bevillant a következő két mondat, a következő szünet, majd egy borzasztó előérzet a nap végére... Na fasza, ez már egyszer megtörtént, gondoltam...
Hosszú lenne részletezni az elméletem meg a gondolataim a De ja vuról, úgyhogy ehhez nem is most látok hozzá :) Van más, amiről mesélhetnék XD
Gyakorlatilag az egész nap ebből állt. Még a tesi is, pedig ott aztán nem volt rá alkalmam. Játszottunk... foci, kosár, partizán. Jó, volt erősítés is, ez duplaórán belefér, de nem húzta le a szintet egyáltalán. Még csak floorball se volt, hála a magasságosnak! Mégis, végig végig szar hangulat, éreztem, hogy valami rosz lesz még aznap.

Persze mint általában a rosszra nem kell várni. Vizsgatanítása volt a kistancinak magyarórán. Most itt csak az a ciki, hogy holtra lenullázva mindenki duplatesi után, fáradtan, nyűgösen, éhesen, és kedvetlenül, mert ki akar mér hatodik órában VIZSGAtanításon jópofizni? Jó, eleve nem vagyunk egy balhés osztály, ha a kistancinak annyi potenciája van mint eg kétmásodperces újszülöttnek, már jól lehet velünk dolgozni, de... de csak többnyire...
Az óra alapvetően nem volt rosz, még csak annyira le se voltunk százalékolva, a kistanci egész ügyes és előre készült. Játékos elemző feladatokat hozott, meg mondjuk részemről az is benne volt a pakliban, hogy nem Adyt vettük... Hanem Babitsot. Nálam már ez ösztönző erő... *LuPir utálja Adyt és imádja Babitsot*
Ezután ofő bejelentette hogy elmarad az osztályfőnöki óra, szabadok vagyunk, húzhatunk mint a vadlibák. Gondoltam ollé, megtört a jég, letrappoltam a termünkbe, felszedtem a cuccom, azt kis késéssel (csapattársak bio szükségletei XD) sprint le a lánytesihez, előre befoglalni a helyszínt némi gyakorláshoz.
A következő két pofon itt ért, mert bár Magas előre megmondta (mert kérdeztem XD) hogy a terem szabad lesz 5-ig, azt nem, hogy mettől... fél órát unatkoztunk, addig ugyanis még órát tartott XD Jó, ez nem az ő hibája sőt, egyáltalán örülök, hogy segített nekünk pl labdát zsák(mány)olni, csak no. Szar volt visszamenni egy emeletet és ott ülni, hogy meddig hogyan mikor miért.
A második pofon akkor jutott ki, mikor egyszer csak megszólal mellettem csapattárs, hogy Két fiú ott áll a terem előtt és vár. Alapvető és egyszerű következtetés: be akarják foglalni. NA azt már nem, elzúgtm mellettük mint a huzat, hátrafutásban és sűrű sorry-t sóhajtva feléjük, hogy bocs, de ezt nem hagyom...
Bent még öltöztek a tesis lányok, de sociális módon elkommunikáltam velük, minek a vége az lett, hogy megértik, és csak nyugodtan öltözzünk szinkronban. Szóval a terem a mienk lett, kaptunk két labdát, és vagy három szabad órát, ameddig mienk a terem...

annak ellenére viszont, hogy mikor kezdtem ezt írni, már bőven elmúlt fél éjfél :\és holnap dogááátíííííroook >.< szóval azt hiszem most megyek aludni, ne haragudjatok, a tömény agonizáló részt holnap fejezem be :(