Ricky Martin - Livin' la vida loca

Nem baj az, ha retro! Nem baj az, ha régi! Néha elő kell (elő lehet) venni a poros dolgokat is, hiszen mért kéne elfelejteni őket? Osztálytársam csórta el a telefonom (újabban ez elég gyakori, tekintve hogy az én kis okoskám nem mindenféle szeméttel van tele, hatezer alkalmazással meg ilyenekkel, hanem kényelmesen, "otthonosan" van belakva... Köztük két közkedvelt játékkal: szókeresővel és akasztófával!) na mindegy is, az illető beletévedt a zenetárba, és épp ez a Ricky Martin gyöngyszem állt 1:24 -nél, mikor rájött, hogy ezt de rég hallotta és de szerette. (Volt egy hasonló eset másik oszttársammal is, de vele együtt hallgattunk zenét XD)
Hát igen, én nem divatzenehallgató vagyok... többnyire... ahogy illik ez minden mésra is. Ha megvan, akkor szeretem, legalábbis tetszik, és csak valami időszakos hóbort miatt nem fogom letagadni. No nem mintha baj lenne a divattal, sőt, sokszor ruhában (és leginkább csak abban!) irigylem is azokat, akik követik és értik, de... de.

Ugyanakkor amennyire a régit nem szabadna elfelejteni, és néha-néha előszedni újra, vagy akár visszamenni kicsit üdülni/nosztalgiázni a gyökerekhez (bár ez most Rickykére nem igaz, sose voltam nagy fangirl XD) azért az újat se utasíthatjuk el mereven. Nem jó az, ha valaki túl konzervatív, nem, nem, de nem ám!
Mondom ezt én... most komolyan?!

Kezdetnek... úgy tűnik leült a partykorszakom is. Na nem kimentem a vad éjszakába és roptam egész hajnalig, az azért nem vallana rám (habár annyira talán távol se áll tőlem... megfelelő hely, személyek, és bármi!), csak egyszerűen a szalagavatás óta valahogy egyre inkább a populáris zene felé hajoltam jómagam is. Kezdett már zavarni, hogy hol van belőlem a régi vad Párduc, aki élvezettel headbangelt az osztály közepén, ha arról volt szó, aztán rájötem... sehova!
Hol lenne máshol, mint meglapulva a magas gyomok között? Egyik reggel felkeltem, összecuccoltam, elindultam... majd a buszon rámtört az érzés: Hammerfallt akarok! Mit ad Isten? Na mit? Semmit... egy deka Hammerfall nem volt a telefonomon... egyik nagy zenetárújítás alkalmával fogtam, lekaptam, helyérenyomtam egy adag DarkMoort (akkori újdonság, HFet meg már amúgy is untam... rongyosra hallgattam a No Sac. No Vic. albumot XD) és ennyi volt. Mondom akkor legyen Dragonforce... az sincs... hát azért kétségbeejtő volt kicsit, hogy sehun semmi, de tegnap estig csak sikerült túlélni.
DF felkerült a telefonra, egészen addig meg előkaptam a HF discographyt és... guess what? Exactly... megint rájöttem mért imádtam, mért hallgattam hónapokon, ha nem éveken át. (Jó, kisebb-nagyobb megszakításokkal, lelkesedéshullámokkal, de csak fent volt az SDkártyán, na!)
Gondoltam is gyorsan Bátyóra, fejben megköszöntem neki, hogy a zene eme irányába terelt, oszt pont. Jó, természetesen a dolog nem itt zárul, megfogadtam, hogy két percre lenyelem majd a büszkeségem és megköszönöm neki szóban is, de majd alakul... valszeg úgyis elütöm egy poénnal, de igyekszem nem így tenni majd XD
Jó volt megismerni, kipróbálni, de leginkább megszeretni a közismertebb dalokat is, rátalálni a saját utamra a pop, techno, disco, meg egyéb ilyen electrozenék között is, de ugyan ilyen jó újra itthon lenni. Aztán most pár nap kemény zúzást jósolok, utána pedig szórványosan előforduló záporokat, zivatarokat. Csak azért, mert most megint mötálkorszak van még nem szedem le a Taio discographyt XD Nincs az az isten, ezek a számok még nem elég elnyűttek :D

Másik dolog amit megállapítottam a napokban, hogy jó dolog az állandóság, és nem kell változtatni olyan dolgokon, amik jól bejáratottan működnek. Ez értendő most Spikee designjára. Már amióta kicsit kezdem visszarázni magam a blogéletbe (már ha ezt nevezhetem így) azóta ügyeskedek egy új kinézeten, és azt kell mondjam... nem... egyszerűen nem... ez a macskás kékes se túl díszes se túl egyszerű annyira a szívemhez nőtt, hogy egyszerűen nem.
Igen, nem egy vérprofi design, nem egy műalkotás, nem a stílus megtestesítője, de... de annyira Spikeenak érzem, hogy egyelőre nem tudtam jobbat kitalálni neki. És ami nem megy... azt ne erőltessük, a vége úgyis csak pofáraesés lesz. Legalábbis eddig ez a tapasztalatom. Aztán lehet mondani, hogy gyáva vagyok, lehet mondani, hogy nem, szerintem ezen én gondolkozok újabban a legtöbbet. Jézus... ne is kezdjünk hozzá... Tch... a gyáva oroszlán...
Persze vállalni is kell, nem szabad minden elől megfutamodni, az pedig, hogy ki mit vesz fel a következő "tantárgynak", hogy tanulja az élettől, az már csak emberfüggő. Én jóideje már sikeresen írom a "zh"imat könyvek, regények témakörben, és kifejezetten elégedett vagyok.
Honnan a cím? Hát innen! Szinte minden jobb könyv után szó szerint ez jut eszembe: "Ebbe megint jól beletenyereltem!" Álatlában azért, mert amellett, hogy jó könyv, sajnos egy dologban hiányos (illetve túl bő): nem egyrészesek, azaz sorozatok, trilógiák, ilyenek. Akárhogy is, ami könyvre jutott időm az elmúlt évben, években (két éve ugyanis már az olvasás is luxus, és csak halmozom a könyveket, amiket nem tudok megállni, hoyg ne vegyek meg...) azok egytől egyig jó választásnak bizonyultak. Nem hibátlanoknak, nem mind mestermű, vagy éppen a végletekig kidolgozott... de kit érdekel ez, ha olvasni élvezet befejezni pedig fáj? Ez a szórakoztatóirodalom lényege! szórakoztasson! Nyilván olyannak könnyebb dolga van, amelyik rendesn ki van dolgozva, munkálva, nem tudom, deeee... egy jó ötlet már olvastatja, eladja magát!
Amellett, hogy azért halomban állnak itthon a könyvek (jó, nem halomban, most direkt megszámoltam, a legújabb, akciós szerzeményeimmel együtt 15 egyedről van szó) végül csak sikerül lefaragnom a várólistámból is... És ez annak hála, hogy újabban minden könyvesboltot és könyvstandot és könyvhírlevelet és könyvweblapot  és könyvajánlót elkerülök. Tudatosa, szándékosan, vérző szívvel, de elkerülöm őket. Amik nemrég sorrakerültek (tövisek hercege, elantris,bűvös hajó, sárkányvér, isten balkeze, ezek így kisbetűvel, mert a shiftet lenyomni fájna) és kiolvastattak (de szép magyar szó), azokról hamar kiderült, hogy igencsak jó buisnessek voltak. Ezek még abból a korszakból származtak, amikor nem volt teljes (részleges inkább XD) könyvzár érvényben. Jó izlésem, és jó érzékem volt akkor is a választáshoz :,D
Sokan el se hiszik, hogy hogy lehet, hogy én nem csalódok sose egy könyvben se. Néha megosztom a titkaimat, néha nem, és csak rejtélyesen annyit ,mondok: ösztön. Igazából ezzel se hazudok sokat, gyakran csak megérzés alapján választok, de ha éppen nézelődök, van pár must have pontom nekem is.

●Ragadjon meg!
(ha nincs szerelem első látásra, inkább ugorjuk, mert van ígyis bőven bevásárlólistán könyv, nem kell még pár... ennek ellenére természetesen mindig felírom őket, ha érdekesebbek, de ebbe ne menjünk bele... XD)
●Cím
(bezony! Nem véletlen az, hogy általánosban untig a szánkba rágják, hogy a címnek rövidnek, tömörnek kell lennie, fednie a storyt és érdeklődést felkeltőnek... gyakran már a cím miatt figyelek fel egyáltalán valamire, én ugyanis nem írókövető vagyok, báár... van aki már kiérdemelte ezt is, hogy elég a neve hozzá, hogy megnézzek valamit... lásd Robin Hobb!)
●Borító
(még hogy ne a borítója alapján ítélj meg egy könyvet... tch... igen, ez a régi időkben valóban így volt, de én állítom, hogy a modern világ beköszöntte óta bizony ez is változik. Van pár olyan könyvem, ami kifejezetten ocsmány, és nem rajtam múlt, mégis oltári jó, de ezek főleg régebbi kiadások, vagy alacsony költségvetésűek. Egy borító manapság vagy klassz (használja még bárki is ezt a szót rajtam kívül?!) vagy átlagos, felejthető, de semmiképp se ronda... legtöbbször... Ez nálam már arra utal, hogy az író figyelt a könyvére... nem mellesleg egy jó borító akár a cím hiányosságait is pótolhatja...)
●Hátoldal
(ide általában ajánlókat, véleményeket, vagy részletet szoktak kiragadni. A részlet jó, bár én úgy is belelapozok, de a többire nem figyelek. Úgyis a fényezőket, vagy a "jó volt" darabokat teszik ki, tehát... ennyi erővel megnézhetnék egy netes kritikát is... Az sokkal izgibb, mikor a történetbe, az alapstoryba kapunk bevezetést, leírást, és én ezt keresem! Szeretem tudni mit fogok olvasni, ugyanakkor nem várom el, hogy elmondják a végkifejletet. Elég ha a kedvderítő tényleg csak ízelítő, hogy elcsábítson. Én úgy is hagyom magam elcsábítani...)
●És ugye az író/fordító stílusa...
(ahogy azt már említettem nemes egyszerűséggel belelapozok a könyvbe. Nem állok neki olvasni, csak egy-egy mondatot kiragadok legalább 10 oldalas eltérésekkel. Megragad? Nem? Magával húz? Érdekes? Ha valaki kicsit is tapasztal, hamar rájön ő maga mit szeret, mit nem, és pár jó meg pár rosszabb könyv után már ismeri a saját ízlését valamennyire ahhoz, hogy dönteni tudjon.)

Jó, ez nem minden, és nem is elég részletesen az, ahogy vásárlás közben gondolkozom. Sok dolgot figyelek még, de ezt kifejteni... igazából egy teljes bejegyzés simán elmenne rá... Amit terveztem is, már az előző Vásárlós bejegyzés is erről akart szólni, csak aztán mégse, ez is arról akart szólni, csak aztán mégse, úgyhogy... szerintem ez már nem is kap saját teret... aki olvas úgyis összebogarássza a részleteket (lószart, gondolom nem, mert fölösleges, meg időhúzás, meg kit érdekelne ennyire, de mindenesetre tudni fogja mi hogy mi merre meg ilyenek... szóval nem lesz elveszve semmiképp...) aki meg nem, az meg... hát, gyanítom nem.
Istenem, bár tudnátok milyen nehéz more-less követhető formába önteni a gondolataimat! Olyan vagyok, mint valami önérzetes rapszódia... csapongok jobbra-ballra, mégis az én fejemben minden egy kerek egészet alkot, meg tudom, meg értem, meg minden.... BLAH!

És hogy hogy jön ez az egész könyves bejegyzés? Megint beletenyereltem egybe... de nagyon... Baloldalt most talán még látható is, hogy gyorsan updateltem az olvasmánylistám, a "semmi2 helyére rögtön hárman is fölkerültek, bár ebből jelenleg egy visz nagyon: a Szunnyadó vadállat. Nem kicsit, ámdemondhatnivulgárisleszekkurvára.
Már régebben is hosszú perceket szemezgettem ezzel a könyvvel, de mindig félretettem, hogy áá, már úgyis van egy könyv a kosaramban (sajnos előferdül az ilyen, néha két azonos esélyű könyv közül azt veszem meg, amelyiket nemes egyszerűséggel előbb fogtam meg), majd megveszem máskor. Aztán mikor odakerültem volna, hogy MOST vegyük meg a szunnyadót... nem volt sehol! Ez pár hónapig nyomasztott, aztán el is felejtettem, mert lássuk be, ami volt, elmúlt, én meg továbbléptem másik könyvre.
Aztán valamelyik nap szembejött velem (lószart valamelyik, nagyonis jól tudom melyik nap... pont akkor, mikor a pendriveom vettem...) ha már az Europarkban voltam, gondoltam beugrok a Lírába is, egyik Bandatag úgyis említette, hogy most a Harry Potter paródiákat akciósan vette (3? 4? részt ugyan annyiért, mint amennyibe korábban egy került) a Határ úti Lírában, mert megen könyvvásár van. Könyvzárlat ide vagy oda, karácsonykor is vásár volt, és láttam pár oltári könyvet oltári áron, benézek megint! Benéztem, megláttam, szerelmes lettem... a szerelem túlzás, továbbra is csak az a tipikus "jó bizsergés" buzerálta a Limbikus rendszerem (motiváció-vedd meg!) és azért az árért? Nem sajnáltam, főleg, hogy hónapokig nem láttam sehol! Pedig kinéztem ám, de még mennyire!
Sajnos a hetem zsúfolt, és már egyszer rövidtávra el is hagytam, szóval nem haladok gyorsan. Azt viszont állíthatom, hogy Trey szeretnivaló kölyök (bár idegesítő, de ezt a történet fényében elnézzük neki egyelőre) az események pedig nem lassúak, és nekem nagyon bejött ez a választás. A végétől félek, mert szidják, mint a francot, de egyben biztos vagyok, megveszem a következő részét is. Mondtam már mi a hibája? Többrészes... Ajánlom!

Na meg persze még egy dolgot meg kéne tartani... ezt a követési tendenciát! Bár valószínűleg senki nem tud róla (jobb esetben legalábbis, mert ha tudnátok, az azt jelentené elszúrtam valamit), de Spikee elérte a 10000 látogatót!
Ezt nagyon szeretném megköszönni mindenkinek, és remélem nem csalódtok bennem túl gyakran túl nagyot! Ennél már csak annak tudnék jobban örülni, ha néha beszélgethetnék is azzal a nagyjából 10-20 visszajáró lélekkel, aki erre vetődik, dehát... ki a kicsit nem becsüli...
Ismételten, nagyon köszönöm a támogatást ^^ Természetesen ezt megpróbálom még majd valahogy meghálálni -egy novellával, verssel, egy karakterrel, vagy rajzzal, esetleg mással, ha kapok ötleteket chaten/kommentben.
Bár az oldal régen született, jóóóó régen, de aktivizálni magam és ezzel persze a lapot is csak 2011 környékén kezdtem :D Spikee néven, rendesen talán 2012 eleje óta fut, esetleg véletlen '11 decembere óta, tehát köszönöm, hogy már a fel-felnézelődéssel tartottátok bennem a lelket!