DSP - Egyszer fent, egyszer lent

Nem kérdés, lehet annál rosszabb egy nap, amikor egyszer a toppon vagyunk, másszor a béka segge alatt. Kimerítőbb és lehangolóbb azonban csak kevés esetben. Hisz ha egyszer valami nagyon jól megy akkor más mért nem tud legalább kicsit hasonlóan profi lenni?
Egy apáczais átlagos napja valahogy így néz ki: Első óra - Off, Második óra - Down, Harmadik - Melyik hegyet?, Negyedik - Down, Ötödik - Kiss it!, Hatodik - Come at me, bor!, Hetedik - pffff... Természetesen ez órarend alapján változik, nekem speciel egyik napom hullanehéz, és a hullámvölgyben többször vagyok zuhanó mint emelkedő szakaszban, más napjaim meg ilyen kis energy saver módban telnek.
A hétfői totál up után, azaz az édeni látogatás után most volt szerencsém visszatérni a Pokolba, de leginkább azért, mert két nap csak reálban telt, semmi rózsaszín felhő, semmi szépítés és maszkolás. Megírtunk egy hatalmas pofonnal felérő duplaórás bioszdogát, befenyítettek latinből, Censor beszólt mint atom, megint egyedüli nő vagyok edzésen (és ez kicsit lehangol, bár nem zavar), ez volt még tegnap, csak már semmi erőm nem volt este tíz után még bejegyzést írni. ÉS amúgy is, ki olvasta volna? A mai nap ezeknek a korábbi eseményeknek a fényében telt, bár reggel kialudhattam magam, aztán lazán indítottunk, majd latinon megint kicsit padló, az osztály szülői kiakasztották a társaságot, kiderült a szombati hétfő menetrendje, aztán vezettem, meg még ki tudja mi lesz!
Bele se merek gondolni!

Frissek tekintetében mihelyst kitakarítottam a görcsöt és megírtam ezt a vackot maj egy pár új bélyeggel bővítem a gyűjteményem, és ha jut időm vacsorafőzés mellett felteszek pár nem-annyira-friss képet, amit kb két hete lőttem. Ezen kívül sajnos egyelőre többet nem terveztem, bár lolly^^ még nem jelzett vissza Wonderfullal kapcsolatban. Kezdem unni, hogy gmail kénye-kedve szerint szórakozik velem!