Kezdjük egy random dologgal: Ismételt jelet találtam arra, hogy elkaptam valami kórságot! Meleg (forró) kakaót ittam!
Mit ittam, egyenesen csináltam! Hazaestem és azon kaptam magam, hogy a hűtő elé mászkálok, de semmit nem veszek ki, mert mindig tovább is állok a szekrnyhez. Gép-hűtő-szekrény-check-gép-hűtő-szekrény-check-gép-hűtő-szekrény-check... Ez pedig bizonyos számú ciklus leforgása után kellőképp idegesítő, úgyhogy a soros gép helyett leültem és nekiálltam gondolkodni. Mi bajom van? Szomjas vagyok. Fázom. Mi van a hűtőben? Narancs lé, Grapefruit lé, tej. Mi van a szekrényben ami ezekhez adagolható? Cukor, vanilia, kakaó... Megvan, Kakaó! Világosodtam fel, és ennek örömére lekaptam egy kis fazekat, egy majd' háromnegyed liter tejet, meg a kakaót.
Olyan forró kakaót főztem (nem nyuszis, hanem régi, igazi, macskás szerencsi :D) hogy azóta is az ujjaimat nyalogatom. Sőt, mert ugye lett belőle négy pohár, elővettem a nagytermoszt, hogy jó meleg maradjon a többi is, amíg megiszom az első adagot. Meeeennyei volt! Pedig aki ismer engem az tudja, hogy tejből, kakaóból, karamellás tejből, és bármi más változatból csak és kizárólag hideget iszok!
Ki kér belőle? Jelentkezzen és küld fény post!

HA már termosz, megtaláltam a kistermoszt is ^^" A hálózsákom mögött, a szekrényem mellett tökéletesen elállt két hétig XD Nem kért se enni se inni, de még mozdonyt se lopott! Csoda, hogy az ember gyereke elfelejti a létezését is?
Az alján még lötyögött két csepp tea, mondom fúú de büdös lesz... dehát mit lehet tenni, mégis csak ki kell takarítani... Csak a csap alatt tűnt fel, mikor jó bioszos módjára kíváncsian beleszagoltam, hogy szent szalmazsák, ebben egy penész nincs, egy bogár nem döglött bele, de még csak büdösnek se büdös: barackos tea illata volt!
Szinte fájt a szívem kimosni és hálásan simogattam meg a kis fekete cuccost. Ezentúl a továbbiakban is büszkén használom majd, mert látszólag hermetikusan zár :D És nem rohad, nem büdösödik, de még csak azért se szól, hogy mossam már el ^^ Mindenkinek kéne egy ilyen szépség :D Igaz, hogy OTPs és igaz, hogy fogalmam sincs honnan van (én ugyanis nem jártam OTP közelben, de még Faterról se nagyon emlékszem ilyesmire), de valami mesteri! És van hozzá külön pohár, amit a tetejére lehet borítani ^^

Jöjjön némi verseny és dogafelkészítő is, mert én már aztán nem tudom fejben tartani, hogy mi mikor hol... Holnap pl egy Matek OKTV vár rám, fél kettőre kell menni, és ötletem sincs, hogy hol leszek XD Se számológép, se vonalzó, semmi nem lesz elvileg (elvileg) használható, csak a hőn szeretett négyjegyű függvénytábla.
Távlati tervben van a Biosz és Nyelvtan OKTV is (tudom, szar vicc :D ), ciki, nem ciki, de még azt se tudom, mikor lesznek ^^ Na, ügyi vagyok, vagy ügyi vagyok? Mindenesetre Bioszra készülök mint egy idióta, ebben az évben szeretnék döntős lenni (habár ez esélyes, hogy csak egy szép álom, de bízom Diktátorban és magamban, na meg persze Fortunában), a nyelvtant meg úgy, ahogy van, poénra veszem. Oda is csak azért megyek, mert múlt évben bejöttek a feladatok :D És hát utólag letölteni olyan más, mint versenyhelyzetben ott ülni... még akkor is, ha időre csinálom!
Diktátor meg is szólt, hogy mi a ráknak megyek én három OKTVre is, és tök sajnálom, hogy nem érzi át a lelkesedésemet... Pedig az óráit aztán nem kéne féltenie, ha valaki, hát én akkor is bemegyek, ha szabadnapom lenne a verseny miatt :D
Aztán önsajnáltatási kurzusunk folytatásaképp: Biosz egyórás TZ, biosz kétórás tz (vegetatív idegrendszer és teljes agy és idegi működések :D Fincsa lesz mindkettő XD) latin, fizika és magyar ... Na meg hamarosan elvileg egy matek szám- és mértani sorozatok, bár úgy tűnik, Magas ezt már rég elfelejtette... Nem baj, addig jó... Közben meg Bioszból ugye menni fognak a négyéves ismétlőfelelések, meg magyarból olvasni kéne a kötelezőket (kéne, de eddig se olvastam - ciki, nem ciki... olvasok én eleget, és még csak azt se lehet mondani, hogy de ez kultúra! Az is kultúra amit én olvasok, csak más tipusú, úgy meg pláne, hogy néha ha épp olyanom van, még klasszikusokat is olvasok! Be lehet nya... szóval le lehet szállni ^^)

Meg aztán végre van nekem is szalagtűző kosztümöm. Durva lesz, a csajok közül mindenkinek egyenkosztüm, a fiúk meg ki-ki a különböző öltönyeikben szívárvány módjára össze-vissza állnak majd XD Mondjuk az is vicces volt, hogy az enyémre hogy került sor :D
Ugye hagyján, Bandatag elkísért a helyszínre (úgyis épp volt dolga), közben lelkileg felkészített: A nő beszédes, csacsog, minden, meg azt mondja ezt a méretet próbáld fel, meg ezt a méretet próbáld fel, meg ezt a szabást, meg ezt a szabást, meg nézzük meg ezt is... Én meg előre féltem, hogy mi lesz, ugyanis én rühellek próbálgatni... Válogatni még hagyján, az se a kedvencem, de az még tűréshatáron belül van. Majd előre bocsánatot kért Btag, hogy nem fog megvárni, mert bár dolga van itt, de siet. Áááá, ez nekem nem baj, egyrészt hozzászoktam, másrészt nem para, harmadrészt csak egy próbáról van szó, negyed részt én úgyis mindig hamar végzek, mert nem vagyok nagy vásárlós kölyök.
Aztán megérkezünk, story röviden: eadó elém áll, na milyen méret, milyen méret? Én meg csendesen válaszolok, hogy jó lenne tudni, de sajnos passz. Erre ő mond egy számot: 42. Ahha, szóval ilyen méret! Há mondom inkább 44-46, de tudja manó. Elővesz egy 44-est, én meg felkapom, húúú tök kényelmes, képes vagyok benne mozogni, na mondom ez jó! Bandatag aktíve bólogat.
Persze az eladó vásárlóbarát módon megjegyzi, hogy mintha kicsit bő lenne, nem próbálnám-e meg inkább mégis a kettest. Már majdnem belementem, mikor eszembe jutott Fater monológja a nők egójára építő mindenképp jótakaró varrónőkről, akik addig ajánlgatják az egyel kisebb méretet, ameddig éppen hogy csak be tudom gombolni/zipzárazni az adott darabot. Hát lazán előrenyújtom két kezem, majdnem teljes hossz, de utsó 5-10 centin beszól a ruha és megfeszül. Bőrkabátból kiindulva a méret jó, abban se sportolni meg nyújtózni kell, hát lazán lezárom, hogy kössz, jó ez nekem!
Mit ad isten, nem nyaggat tovább! Se szabással, se mérettel. Tán Oroszlános határozottságom teszi? Pedig esküszöm, még bunkó se voltam, mert semmi áron nem akartam az osztály kosztümellátójával összekapni!
Akárhogy is, ott hagytam a foglalót, aztán majd ha megjön az egész osztály rendelése, majd pontosan méretre igazítják ^^

Aztán mit akartam még... Huuh... jó kérdés...
NAaa! Nem tudom ezt akartam-e, de mekkora idiotizmus jutott eszembe! XD Egy reggeli álmom... Azaz az az egy, amelyikre emlékszem XD Pumapapa és az osztály volt a főszereplő benne.
Az osztálly elment osztálykirándulni megint valahova, és olyasmi szállásunk volt, mint Prágában. Két folyosó, egyik tele, másikban egy hely volt üres... Ugye a folyosók is ajtósak, zárhatóak voltak :D Három ajtó volt, két nyolc ágyas meg egy kétágyas szoba. Bajnok hozzánk került, mert így jött ki, és ő kijelentette, hogy befoglalja a kétágyas szobát, mert nagyon rossz alvó és nem akar senkit felkelteni meg összerugdosni meg semmi. Jól van, Ámen. Ez meg két napon keresztül, este buli, napközben mászkálás, majd egyik este pizsamában és a cuccaival beállít hozzánk, hogy érkezett egy fószer, betették az üres ágyra, úgyhogy ő most költözik, mert nincs az az isten, hogy valaki idegennel töltse az éjszakát. Én meg mondom neki, hogy elférünk egy ágyon ketten is, mire ő, hogy nem, ő cserélni akar, mert nem akarja, hogy rosszul aludjak, szóval ha nem akarok átmenni keres mást, akár a másik folyosó lakói közü is. Há mondom engem azért már csak nem akar senki molesztálni se idős se fiatal, én helyet cserélek vele, aludjon csak jól nálam. Persze annyira nekem nem volt sietős, hogy átköltözzek, mert aludni még nem akartam, és hát a cuccaim se hordom át egy vad idegen mellé... Az kéne még...
Mivel fiatal volt az este, elmentünk csavarogni, majd újra hazaérve belépünk a folyosónkra, összekarolva (de józanul!) és nyitva az ajtó. Az ajtóban meg WTF fejjel néz rám Pumapapa. Én meg vissza. ÉS ez egy hosszú másodpercig stagnál... Aztán a többiek megrántanak, hogy jövök-e már, mire aszondom, hogy nem, és bemegyek Pumapapához beszélgetni meg úgy megkérdezni, hogy mi a rák megy itt, de mielőtt válaszolna megcsörren a telefonja: In flames - Pallar Anders... (Valószínűleg itt csörgött először a telefonom, hogy ébresztő, csak nagyon nem akarhattam felkelni, vagy valami :D Mert nekem meg ez az ébresztő hangom XD)
Amíg ő kommunikál addig lelépek, minek legyek ott... Az első este bulizunk a megszokott módon tovább, majd elmegyek szunyálni, Pumapapa viszont nincs sehol, és másnapig nem is látom. Nem baj, nyugodt álom a jó álom.
Másnap reggel Bajnok rosszul volt, szóval ő a közösségi szobában maradt, még mi csavarogtunk. Néha egy-egy ember, aki idő közben megunta a városnézést visszaszállingózik.
A négy tagú csapatra fogyott banda este tök átfagyva arra ér vissza, hogy Pumapapa forrócsokija mellett a földön párnákon körben ülve épp valami írói műhely van megnyitva XD És azok akik hazamentek meg Bajnok a fő "tanoncok" :D És őket oktatja.
Szalad hozzám bajnok, hogy menjek már, mert ez a pasas igazi író, publikáltak tőle, meg minden, és ktippeket/trükköket meg feladatokat osztogat. "Meg az észt - mondonm én - amúgy tudom, ki ő." Midenki engem néz kerek szemekkel: há mondom ez van.
Pumapapa meg feláll, hozzánk sétál, lepacsizunk, aztán beinvitál a körbe - maga mellé. És innentől írói műhely. Egyszer megsérti Bajnokot, nem rossz szándékkal, de beszól az aktuális feladatra írt szösszenetére.
Én meg felállok, hogy a haverjaimmal így ne, mire büszkeségből ő is. Nézegetjük egymást, ki a nagyobb, jobb, mint azt már annyiszor eljátszottuk (poénból, játékból) skype-n miniszerep képében, csak ez most komoly.
- Kis omega, nem tudod hol a helyed? - kérdezi tök átlagosan, mire én a szokásos szöveggel felelek
- De, alfád vagyok, feletted!
És akkor megint szemezés, de már helyezkedés is, mint két farkas, aki egymás torkára feni a fogát, keressük a hibát, a pillanatot... Ami késik, és csak egy rövid összeakaszkodásra kerül a sor, mikor mégiscsak neki ugrok, elvégre nagy az én büszkeségem, meg meg kell védenem a falkám, a barátaim. Ő meg elkap, megtekeri a kezem, mögém áll, de útközben elgáncsolom, földre esünk, szétgurulunk, féltérden egymást méregetve meg megállapodunk egy döntetlenben.
Aztán mintha mi se történt volna, alváskor tök nyugisan elvagyunk egy ágyban XD Majd megint csörgött a telefon, csak ezúttal az enyém, és azt mondta: KurvaAnyád01 tehát ébresztő :,(

Akkor nézzünk némi pletykát és emberi kapcsolatokat... Aqene boldogan írt rám, hogy kibékült Masikával. Hát innentől fogva velem is ismét korrekt minden, elvégre utsó összezörrenésünknél, amikor elegem lett Aq viselkedséből csak annyi volt a fogadalmam, hogy ha meg is bocsátok másnapra, akkor se írok neki addig, ameddig ő nem ír rám. Legyen már valami látszatja legalább annak, hogy én néha komolyabban is haragszom, nem csak öt percig... Néha idegesítő, hogy ezzel mások tisztában vannak (pl Fabled) mert előszeretettel csesznek fel aztán meg tíz perc múlva jönnek, mintha mi sem történt volna. És csak az a para, hogy ugye én is úgy viselkedem, mintha mi sem történt volna, mert elvégre én már rég megbocsátottam :D
De ebből nem csinálunk rendszert, ha mást nem I'll force myself to hold anger... Mindegy, két vagy három nap telt el, tehát én egész korrekten vagyok, bár lehet, hogy ez csak akkor lenne igazán hatásos, ha kéretném magam, mint valami rossz ribi... De mindegy, talán akkor is veszik az üzenetet, ha csak passzívan sztrájkolok...
Akárhogy is, elvileg mától nem fogok sírást kapni, hogy Masika mért ilyen, Masika mért olyan, és hogy Masika mennyire hiányzik, és hogy milyen jó volt vele és jaaaaj de kár hogy vége van és jajj de mindent megtenne hogy újra jó legyen, mert Masika az ÁSZ! Alapvetően a dolog nem zavart, csak néha az önsanálat volt sok, főleg úgy, hogy igyekeztem informáldni nem csak Aq oldaláról az egészből XD több-kevesebb sikerrel... Sőt, igazság szerint szeretek lelki szemetes lenni, mert ez valahol megtisztelő is, elvégre rám bízzák magukat az emberek, de hosszú távon fárasztó ám...
Szóval most Gratuláljunk nekik, és hosszú boldog barátságot! :D (És jegyezzétek meg: A barátság aranyfonál, amely könyen elszakad, összekötni ugyan lehet, de a csomó megmarad! Tehát vigyázzatok ezzel az aranyfonállal, és gondoljon meg mindenki mindent kétszer :D Igaz, ez is veszélyes út, mert a megfontolt és kiszámított barátság teher, nem pedig felhőtlen társulás, deee... csak Horatius arany középútját tudom felhgozni...