Rhapsody of Fire - Lo specchio d'Argento

Amellett, hogy továbbra is Kressz-tesztelek, mint valami megszállott hülyegyerek, továbbra is frisselgetek Spikee-on és SpikeeArton is. Igaz, ezek többsége annyira nem látványos, Spikee-on pl a bevásárlólistát updateltem, SA-ra pedig pár jobb Prágai képet kezdtem el gyűjtögetni, amikor is...
Bevillant, hogy ugyan nem mindegyik lett olyan jó, hogy SA-ra, vagy dA-ra feldobjam, de itt azért még bepakolhatnám őket, hátha hátha...

Szóval pár kép érkezik, amik inkább turistás-utazgatós, mintsem profi művészi képek, de van négy fontos dolog velük kapcsolatban:
Először is, 808 képből vannak válogatva, szóval a valós eseményeket nem teljesen fedik még akkor sem, ha időrendben jönnek :D
Másodszor elkerülendő a veszekedéseket és személyiségi jogi ügyeket meg hasonlókat, csak olyan képek lesznek láthatóak, amin osztálytárs még részletében se szerepel
Harmadszor fontos, hogy vallási témájú illetve nyugalom megzavarására alkalmas képek is találhatóak a listán, megtekintés a la saját felelősség!
Negyedszer, de nem utolsó sorban: bár nem dA-n, és nem is SA-n vannak fent ezek a képek, továbbra is szerzői jogok által védettek! Ugyan nem tartok tőle, hogy bárki pont ezeket nyúlná le, de azért ennek a lehetőségét se akarom megadni...

Telc, első megállóhelyünk... Nem tudtam elsőre eldönteni, hogy a szobrot még be se tették, vagy kilopták... :D

Már megérkezésünk estéjén megejtettünk egy "rövid" sétát. Ez a látnivaló a Károly-híd elején van, és részemről én már távolsági tájékozódásra használtam a kezdetektől fogva...

Szintén Csütörtök este, szemben a Károly-híddal, ez a monstrum Keszi földbirtokos úrnővel tartott ki-lopja-el-jobban-a-másik-témáját fotósversenyünk alanyává vált.

Másnap a várhoz őrségváltásra akartunk odaérni, de valami csoda folytán előbb megérkeztünk, szóval volt időm kedvemre kattogni.

Már őrségváltásra készülve lőttem pár "werk" képet, még Bajnok nélkül a nyakamban... Szó szerint a nyakamban ült ám később, mint valami jobbféle koncerten :D

Váron belül már a katedrális elejével voltam elfoglalva. Ha már egyszer nem tudtam beleszuszakolni az egész épületet a képbe...

A katedrálisban bezzeg mindenhonnan valamiért szomorú és elcsigázott rokonok néztek rám vissza...

Csak tudnám mi volt ez az elkeseredés... De legalább némelyikük kicsit dicsőbbnek tűnt.

Aztán persze voltak sarokbaállított Jézusok is, már ha jól értelmeztem a szobrot...

Ó, az a szent fény, ahogy átragyog a rózsaablakon és "megáldja" az orgonákat... na meg persze elszúrja a művéészi képem?

Viszont aznapra még épp nem volt herótunk, úgyhogy mentünk a következő szent házhoz.

Majd az aranyművesek utcájában a lovagi kor kellékei közé csöppentünk...

Igaz, engem jobban lekötött a hasznosított haszontalan tetőlépcső.

A késő délután már a szexmúzeumban ért, ahol épp egy kukkolóládát próbáltam valamivel művészibb szögből lekapni.

Aztán Keszi úrnőjével megint tartottunk egy téma lopós fotóversenyt...

Vagy két óra rohangálás után végül beszabadultunk egy restaurant&bar címkéjű hangulatos kis helyre...

Ahol megállapíottuk, hogy bezony én vagyok a legalkoholistább a csapatban...
 

Minek utána egyenes út vezetett a suvenir pulcsi kiválasztásához.

Szombaton viszont míg a többiek a lőportornyot és a zsidónegyedet tárták fel, én felkerestem a régi szállodánkat, ahol anno szüleimmel és keresztszüleimmel tanyáztunk.

De benéztem a Vencel téri kirakodóvásárba is, vagy legyen is az bármi, ahol a látvány-díszkovács inasával össze is haverkodtam, majd ittunk egy sert.

Ebéd után aztán magam indultam el templomnézőbe, és megint három menyasszonyba futottam.

De hogy egy Jézust itt is megörökítsek, ahhoz elég sokat kellett helyezkednem.

Aztán ismét egy kicsit művészibb próbáltam lenni, de konstatáltam, hogy ez nekem továbbra se megy... Mindenesetre tetszettek a Bibliák a padokban :)

Mondjuk igaz, nem csak egy este és nem csak társaságban mászkáltam keresztbe meg kasul meg össze meg vissza a fél városon...

Végül azért a Banda ismét összeállt, igaz, hiányosan. Ismét csak a lányok mentek inni, ez pedig azért elég fura. Egyetlen hímnemű egyed köztünk Villa volt, de ő is csak egy szolid fél litert kért, mint én.

Ugyan itt kaptuk az ajándékbort is, amivel ugyan van egy csapatkép, dehát embermentesen akartam mutogatni... :D

Másnap hazafelé útbaejtettük Kutna Horat és az ottani Csonttemplomot, ami nekem talán a kedvenc templomom... ugyanis elég rendhagyó Hát nem aranyos ez a görcs is, ahogy felénk mászik? :)
(Ez SAra is és dAra is felkerül majd, de annyi koponyás képem volt, hogy nem akartam mindet egy helyre :)

Aztán megint nagyon ráálltam az alulrólfotózós témára, főleg, mivel a címer ezen oldala nagyon bejött :D

Ha azt mondom, hogy a Csonttemplomban a csillár is emberből volt, azt nem viccnek szánom...

Még távozás közben azért lekaptam a Tűz Serlegét is, nehogy kimaradjon a sorból. HA már a koponya-lélekharangok nem fértek bele a képbe...

És végül utunk a KutnaHorai Katedrálisba vezetett, ahol megint térdrekényszerítettek a méretek...