Nickelback - How you remind me

Szégyen, gyalázat, de tegnap, miután nekiálltam (volna) megírni ezt a törpe bejegyzést, eszembe jutott pár fontos, elintézendő dolog. Mivel családi és üzleti (lol milyen fontosnak tűnök így XD) dolgokról volt szó, ezt most kivételesen nem részletezném, amúgyis egy tök más bejegyzésbe illene bele :D

Foglaljuk össze, mi lesz ebben a bejegyzésben, különben én is elfelejtem... Baráti kapcsolataimban beállt pár komoly változás, főleg a részemről. Ezek nem feltétlen valódi változások, inkább nekem "nyílt fel a szemem", másképp látok dolgokat, mint eddig. Aztán ide tartozik még a Júliusi összefoglaló bejegyzés sorsa is, ami egyelőre egy dobott project lesz, egészen addig, míg legalább 10-15 képet ki nem választok és el nem intézem őket (vágás, esetleg egy fehéregyensúly állítás, bár ezt sajnos én nem igazán látom, ehhez lehet Fater segítségét igénylem majd). Némi közeli jövőbe pillantást is meg szeretnék ejteni, és egy-két meglepetéssel is készülök, bár ez inkább az én életemre van hatással, de hát... csak van valaki aki kedvel egy picit is engem XD Különben minek követnétek? (Jó, jó, véletlen ide tévedtetek...)

Kezdjük össze-vissza, mert ez jellemző lenne rám. De a zseni átlátja a káoszt (ami a fejében van XD)!

Nézzük csak... Mivel a korábbi bejegyzésről már nem sokat kell mondanom, elvégre a lényeget mindenki megértette (sztm), ezért ezt veszem előre. Július egy pörgős hónap volt, Nagybandával, Falkával, és legmélyebb sajnálatomra anyámmal. Nem lett volna ez rossz, az utóbbi időkben a hétvégi kapcsolataink normalizálódni látszottak, de huzamosabb ideig vele bárhol... No freaking way!!! Leginkább ez tart vissza az összefoglaló megírásától, ugyanis bár volt pár jó élményem, azért a folyamatos veszekedést nem sok kedvem van feleleveníteni...
Szóval remélem megértitek, ha hagyom ezt a vackot kicsit ülepedni. Inokáról, igaz, még beszámolhatnék, de akkor már nem vágom ketté, mert annyira sokat egyikről se tudnék mesélni, hogy kitöltsön egy rendes bejegyzést. Mmint amit én is annak tartok... *maximalista és lusta...*
Amúgy annyit még elárulok, hogy szisztémáját (lol) tekintve kicsit olyan lesz, mint a nemrég felkerült fotóversenyre készült képek modulja (eldugva a büszkeségekben találhatjátok meg, a legfrissebb "büszkeség" alatt ^^), tehát beszúrok egy-egy képet, és alá/felé/mellé/köré a hozzá fűződő emléket, vagy történetet, esetleg magyarázatot mellékelem. Addig ízelítőnek kaptok hármat... (aztán persze nem kizárt, hogy ezeket pont nem is látjátok majd viszont, mert már említettem, még nem válogattam ki a képeket XD 442+312+40+79 kép esetén ez nem is olyan egyszerű XD)

Nah... most, hogy ezen is túl vagyunk, jöjjön egy kicsit címhez illőbb... Ehhez is lesz egy kép, bár angol szövegértése minimális szinten nem árt hozzá... vagy a translate.google.com tapasztalt használata :D Komolyan... néha kiakaszt, hogy ha valaki találkozik ("valaki"... remélem olvasod, és remélem magadra veszed!) egy angol szóval, vagy kifejezéssel (Sokszor az én jóvoltomból XD elnézést kérek, foglalkozási ártalom!) bárhol, rögtön jön és jaaaj mit jeleeeeent? léééééééééciiiiiiiiiiii? én meg nézek hülyén, hogy was ist das hát te csak németül/japánul/kínaiul/finnül/lószarul beszélsz? Ezzel mindaddig nincs is probléma (sőt, teljesen természetes, elvégre különbözünk, más érdekel, vagy mást tudunk megtanulni), ameddig nem néz az az istenadta valaki engem egy angol-magyar/magyar-angol kisszótárnak... Jó, anno Fatert én is erre használtam, ha valami nem jutott eszembe, de akkor 14 voltam... és pár hét alatt le is szoktam róla... van három, többé-kevésbé megbízható magyar-angol online szótár (+dictzone, de azt nem szeretem), tessék venni a fáradtságot és megnyitni, nem engem fárasztani... (Sztaki , webford. , google)
De közben elkalandoztam... ami nem gáz, elvégre egy blogról van szó, de azért mégis csak... össze kéne tudom szedni végre a gondolataimat... grrr...

Mielőtt belemerülök a mesélésbe, a képről pár szót:
Rohadtul unatkoztam és jelenleg nyakig vagyok az ArtBlockban, ami kvázi annyi angolul, hogy ihlethiány... nah jó, ez nem igaz, de ha nagyon lasarkítom erről van szó...
Második fő pont: Életemben először rajzoltam (még ha csak vázlatszerűen firkáltam is) embert... Legalábbis úgy, hogy felvállaltam XD Igaz, nem digitálisan rajzoltam a helyükre a dolgokat, hanem bescannelt képről másolgattam be, de a digi táblámat még mindig nem tudtam megszokni, szal ez még várat magára...
A szereplőről: Nem, abszolút nem Eric, totálisan és teljesen nem. Eric ismerősöm azt hiszem amúgy nincs is, csak épp ez jutott eszembe, mikor rajzoltam. Amúgy (nem nehéz kitalálni) Lovagról van szó ^^". Nem nevezném "Crush"nak, de másnak se nagyon tudom Július, Tiszainoka után... És eről bizony nem itt, max az összefoglalóban fogtok olvasni :P
/Nem a kép linkje rossz, nem a ti gépezetetekben van a hiba, egyszerűen megszabadultam ettől a förtelemtől... féltem a lebukástól XD Hát egen, a gyávaság... ^^"""" /

Hát akkor szóval szal... Szociális életem négy részre bontva: Falka, Nagybanda, Net, Egyéb (rokonok, ismerősök, etc...)
Mivel a leginkább a "Net" csoport tagjai rohantak meg az elmúlt időkben, ez maradt meg bennem a leginkább. Főleg Aqene és Fabled. Fabledre berágtam, úgy, ahogy oroszlán nem szokott: kicsit, de kitartóan. Jó barátomnak tartottam, és igazából tartom továbbra is, csak most hagyjon lógva, komolyan. Olyan dologba (Falka-ügy) szólt bele, amibe nem kellett volna neki. Igazából nem is én kezdtem el neki beszélni róla, csak megkérdezte milyen volt Júli, én meg megemlítettem őket, mert végülis velük (is) voltam. Persze megint rákérdezett (amire már amúgy korábban is... nem tudom mit várt... talán hogy most másképp mesélem el, hogy kik ők?) hogy most akkor mi is ez a csapat, ahol én gyakorlatilag egy háremet tartok, de... nem... nem... nem... egyszerűen, nem! Ez viccnek is szar volt... és akkor persze ő elkezdett hegyibeszédet tartani, amit a békesség megőrzésének érdekében tűrtem egy darabig (ez abszolút nem jellemző rám... rögtön visszaszólok inkább...), majd a bomba robbant... Most kuss van és csak reagok... lennének, ha nem fogná le az ujjaimat valami nehéz. Egy értelmes mondatot nem tudok összrakni, de nem csak szerepben, és nem csak vele, hanem amúgy se.
És akkor szépen vezessük át a fonalat Aqenehez, ugyanis vele is játszanánk, de vele se megy, és kísértetiesen negatívra fordult a beszélgetéseink 65-85% -a. Hogy most ez az én hibám-e, vagy az övé, azt nem tudom, de én erősen ez utóbbira gyanakszom. Ugyanis most veszett össze egy (most? francokat, már jó ideje...) barátnőjével, és mindig jön valamivel. Nem róluk van szó, hanem rólunk, szóval ez csak helyzetismertetőnek került ide... Sírjon a vállamon, nem zavar, megtisztel, mert ez azt jelenti, bízik bennem. De akkor ne kérdezzen semmiről, ha nem érdekli a véleményem. Fableddel ellentétben, ahol többnyire pont a magas szintű egyetértés és a működő kommunikáció okozta a problémát, vele pont ellenkezőleg... Meg őrjít, hogy szerintem azt se fogja fel, ő maga mit mond. Egyik nap még beszámol valamiről, aztán másnap megcáfolja magát. Jó, ezt még elviselem, bizonytalan személyiség, most került ki az életbe meg minden... van baja... De a véleményemet kéri!!! A véleményemet!!! A munkáira pedig a kritikáimat... De ha mondok is valamit, az tuti nem úgy van. Mert ő így oldotta meg, mert neki így tetszik, mert ő ezt nem tudja másképp, mert ez nem rajta múlott. Tudod, cica, mi múlik rajtad? Minden, aminek köze van az életedhez! Az is rajtad múlik, hogy valaki egyik nap Jóreggelttel és ne Má megint, itt, baromarc? -cal köszöntsön!
Leginkább most pszihológiai dolgokról van szó, emberismeret, egyebek. Én nem értek semmit, én nem ismerem a barátait, én nem ismerem őt se, én nem értem az életet. Igen? Jó! Grrr... ez jobban kiakaszt, mint Fabled, komolyan, pedig neki aztán hosszú távra sikerült (igaz kis lánggal) de elintéznie a tisztítótüzet! Bármit mondok, az nem jó, az nem lehet úgy. Igen? Mért, talán a saját módszerei és saját gondolatai olyan helytállóak? Ezért működik ilyen szarul minden? Neki ez bevált? Hát akkor én örülök neki, hogy én ennyire nem ismerem az embereket...
Na ez most kellett. Amúgy igazából nem haragszom a csajra, mert valahogy nem tud érdekelni a dolog. Fehúzom magam, üvöltök, ki kell adnom, de másnapra kialszom. Arról nem is beszélve, mikor két óra puffogás után kapok egy üzenetet. Már hogyne válaszolnék rá? Elvégre ez már más téma, én meg azon húztam fel magam... Tehát már tökmindegy az egész, tehát akkor akár beszélhetünk normálisan is, nem? Max legközelebb megint egy (általam rendezett) versenyig nem mondok semmiről semmit és akkor egy darabig megint tudja majd értékelni ha mondok valamit... :) De legalább a szándéka többnyire pozitív, és szereti az embert... Nem rossz ám Aq se annyira, mint amennyire innen most tűnik, de... tanulhatna már -_-...

Igazából van még valaki, akivel a kapcsolatom Netes körökben változott, de vele inkább pozitívan, mint negatívan, és ennek nagyon örülök. Róla most nem számolok be, mert még nem találtam ki egy megfelelő nevet neki, de fontos ember... egyre fontosabb ^^ Akkora arc ráadásul! :D
Pumapapa kategória, csak saccper egy generációval fiatalabb nála :D De majd ha felnő...
Pumapapát se véletlen emlegetem, neki ígértem erre a hónapra egy fagyizást, de még nem tudom mikor tudnánk megejteni... Ő egyfolytában melózik (szórakozik XD) én egyfolytában alszok vagy bulizok (ill nemsoká jön a KRESSZ és tanulni is fogok XD), szóval... duh! De nem felejtem el! :)

A "net" kapcsolatokat azt hiszem át is futottam, sajnos nem prioritás-arányosan, de nem baj. A többit viszont most nem kezdem el vesézgetni, mert így is hosszabbra nyúlik a bejegyzés, mint terveztem... ÉS akkor a végén nem jut majd idő a meglepire meg a tervekre... Illetve hát ezek egy kalap alá kerülnek és most jönnek, de így külön kiírva jobban hangzik XD

Folyt köv nemsoká!... (igen, aug7 18:35kor írom ezt)