Húsklopfoló Vasárnap2012.03.04. 11:52, LuPir
avagy apám és a Hwooooooounda
Sonata Arctica - The boy who wanted to be a real puppet
A cikk készítése előtt néhány élőlény büszkesége sérült!
Legfőképp azoké a mazsoláké, akik a madárcsicsergéses tavaszi hétvégén kiszabadultak drága foteljaik párnái közül. Ugyanis a meleggel, a napsütéssel és úgy cuzammen a tavaszi kirándulóidővel nem csak az én életkedvem jött meg... Hanem azoké is, akik a gázpedált nem találják meg. És az ő létszámukkal az utakon egyenesen arányosan nő atyám Hondás vezetési stílusa. Ha télen a fagyban hármasnál tartottunk, dobálta az autó seggét és csúsztatott, akkor most elértünk egy agresszív ötösbe.
Mert ki az az állat, aki képes elé kikanyarodni, de aztán minden fűszál mellett fékez, és még az árnyékokat s kikerüli?!
Ezt pedig ő nem tűri. Nah jó, tűri, tűri, tanulóknak és rokiknak egy szót nem ejt ki a száján, de mikor egy Lexus van olyan pofátlan és a Bécsi úton eléfurakszik, akkor azért rálép a gázpedálra.
Nem, nem autóversenyzésről van szó, még csak sebességkorlát átlépéséről se. ÉS itt a poén! Ötvenes táblánál - hogy - a - fenébe - halad - valaki - HARMINCCAL?! Mint valami vörös fátyol a bikának, fater teker egyet a kormányon, a motor felmorran, mint egy jól idomított párduc és rövidtávon kilő, szárnyal, majd fékez, hogy az előttünk araszoló mazsolába ne fusson bele hátulról. Közben valahogy a Lexusos is felébred mikor meglátja a kocsi seggén a bahottnagy H betűt és beledöngöl ezerrel a pirosba - az ő sávja ugyanis szabad...
No sebaj, van nagy dudacsárdás, már csak a parasztnak egy táncot kéne járnia, de ez persze elmarad.
Komolyan, ez még nem minden... Én egyszerűen már előre mosolygok mikor látok egy tütyörgő Fordost a kanyarban, és megsejtem: Ez bizony ki fog elénk vágni. Most nem azért... Az emberek nem tudhatják, de apám nem egy idegbajos őrült. Sőt. Nála jobb sofőrt, vezetőt talán csak a hivatásosok között lehetne találni, köztük is csak elvétve. Ismeri az autóját, ismeri magát, és mindemellett már Budapest kaotikus hálózatát is lassan szimatról megmondja. És ha valaki nem tolakodik És ha valaki várakozik És ha nem tartja fel a forgalmat, ő igenis megáll és kienged - bárkit. Legyen az egy kalapos öregúr, egy kikent cicababa, ha nem haladnak, mex kikerüli őket... idővel...
Az emberi hülyeséget viszont nem bírja. Nem tolerálja. Nem tűri. De ugyan ki az, aki mindezt elviseli? Egy jólsziduált drogos talán. És kivételek is nyilván mindig vannak.. de nézzünk magunkba, emberek, senki nem képes órákhosszat elviselni az ilyet. Az meg, ha valaki szimpla figyelmetlenségből szarik másokra... Noss az ne menjen az utakra, mert balesetveszélyes. Ön és köz...
Innentől fogva aztán jöhet nekem bárkivel, osztom fater véleményét és valamelyest még a stílusát is. Sőt, szinte diadalmasan felnevetnék néha amikor egy talicskást körbeautóz, vagy amikor másoknak megmutatja: Nem kell nekem a piros H megteszi ez a kis hybrid is. Bárkit, bármikor... Ha valaki pedig egyértelműen pofátlan, annak külön ajándékot ad... Képes előtte keresztbemenni egy háromsávos úton, csak hogy érezze a törődést. Mindezt olyan dinamikával, de olyan könnyedén, hogy egy nyomorult kanyart nem érezni az ülésben, csak annyit, hogy HWWOOOOOOOUNDA! És már volt, nincs, mire végre előre tudsz dőlni az ülésből, hogy megnézd hol vagytok... akkor már sehol se vagytok...
Lealáz. Egy egynégyessel. Akár kettő ketteseket is... Kész rejtély ez a pasi, örülök, hogy a földije vagyok...
Persze ez nem mindig így van. Ami vigyort elő tud varázsolni belőlem szinte a legnagyobb, legcuppogósabb mocsárból is, na azt képes le is törölni. Igazából nem szándékosan, én legalábbi így sejtem, még csak nem is gorombaságból, vagy mert nekinincsjobbdolga, egyszerűen megkér valamire.
Mosogassak el, főzzek meg, porszívózzak, teregessek, poroljak. Nem kér nagy dolgokat, de egy hétvégén ezt így a nyakambaszakítja, és akkor aztán nem szabadulok órákig. És anyázok... erőteljesen, gondolatban. Hogy már megint nekem kell mindent, hogy már megint én, hogy ő bezzeg sose, hogy így meg úgy meg a facomtelevele! Csak azt felejtem el gyakran, hogy ameddig én pár órát pörgök és aztán leülök a seggemre (más kérdés hogy tanulni játszani vagy blogolni vagy mifsz ért) addig ő 0-26 (vagy 27) órán át le nem áll...
És amíg itt firkálok, kint jár a konyhában... és beordít: Lányom, a húst nem akarod megcsinálni?! Igen, "?!" . Olyan hangszínnel képes mondani dolgokat, hogy azt az ember akkor is rossznak értelmezi, ha nem az... Ebből nekem már megint mi jött le? "Bazzeg csaj, lassan 18 vagy, de még mindig elfelejted mit kértem tőled lassan két órája. Igaz, hogy nem tudod még magadtól, mert az életben nem csináltad/Igaz hogy akkor még úgy volt hogy ráér, de azért emeld már meg magad és vánszorogj el a konyháig és csináld meg végre mert ez azért már irgalmatlanul unalmas hogy mindenért szólnomkell és amúgyis csak ülsz és nincs semmi dolgod holott én ezt ........." Komolyan... Pedig csak kérdezett valamit, és olyan hangszínt használt, hogy valami... hülyén hangzik, de már herótom van tőle...
Úgyhogy a klopfoló Vasárnapról kicsit később írok, egyelőre break... Ugyanis ez a hús nem az a hús, mert az a hús kora délután volt :D
|