Nem-Kossuth-díj2013.06.05. 12:48, LuPir
mert van, amikor ennyire eltérek az eredeti témától...
Lordi - Devil is a loser
Mielőtt azonban gyilkos pillantásoknak és megkövezéseknek tenném ki magam (igen, eltaláltátok, nem egyezik a véleményem a közével... már megint) még a bejegyzés eljére, nyújtásképp vagy bemelegítésképp, vagy hatásszünetként, ki hogyan nevezi, bedobnám válaszaimat Masika meglepetésére.
Kaptam ugyanis egy ilyen blog-vándor-díjat, ami önmagában is lesokkolt, pláne az, hogy kitől jött. De nagyon jól esett! ^^ (Csakhát... kevesebb, mint egy héttel biosz emelt szóbeli előtt nem elsősorban ezekre van időm már ^^" Persze, időm van, csak fel is használom... ami meg szabad, azt meg... shame on me, nem erre...)
Lett volna a fenti, apróbetűs szöveg az eredeti bevezető... így azonban máskorra teszem, ugyanis válaszoltam pár kérdésre, meg leírtam pár dolgot... mindezt LuPir styleban túlmagyarázva oldalakon keresztül, közölve gyakorlatilag a teljes élettörténetemet. Whatever...
A téma persze azért se került teljes törlésre, mert foglalkozok még vele, eléggé megihletett ugyanis ahhoz, hogy úgy gondoljam véleményt nyilvánítok a témában... akkor is, ha senki se kíváncsi rám...
Szabályok: (avagy amiket sose olvasok el, és csak a legritkább esetben tartok be...)
01. Mindenkinek 11 dolgok kell mondania magáról!
02. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
03. Tizenegy kérdést kell feltenni a jelölteknek!
04. Tizenegy embert kell jelölni és linkelni!
Az augusztus 8-ai 12 11 pont:
-
Rejtett fanatizmussal élek. Ritkán zúgok bele valamibe annyira, hogy azt orrvérzésig imádjam, és ha ez véletlen megtörténik, az is többnyire valaki másnak a behatása miatt van. Társaságban elvégre minden jobb...
Amúgy általában nem mozdulok rá annyira valamire, hogy a csapból is ez folyjon, esetemben legalábbis, igyekszem figyelni másokra, hogy ne nyomjam le a torkukon, hogy mennyire nagyszerű is ez és az. Nem is tartom fangirlnek magam, semmilyen szempontból, még Doctor Who nézőpontból se, de ez egy hosszú történet.
-
Borzasztóan irritál a kérdés, hogy "mások mit gondolnak". Annak ellenére, hogy örömmel hangoztatom, hogy nem érdekel, igazából nagyon érzékenyen érint a dolog. Ha nem is örökké, de elég gyakran görcsölök be azon, hogy erről X, Y, vagy aki nézi, mit gondolhat. Néha sikerül túllépni, máskor nem. Elméletileg kívülről nem látszik, tehát valahol jól el tudom rejteni ezt az Achilles-sarkam, de például amikor vezetni tanultam is nagyon meggyűlt vele a bajom.
-
Nem rég derült fény hatalmas színjátékos tehetségemre. Jó, igazából már régebb óta ismerem, tudom, meg felhívták rá a figyelmem, de csak az elmúlt pár hétben realizálódott bennem igazán. Annak ellenére, mennyire gyűlöl a kamera (ez az érzés kölcsönös), és mennyire könnyen zavarba jövök, és hogy mennyire nem tudom néha kimutatni az érzéseimet... Eljátszani nagyon hihetően vagyok képes a realitás talaján szinte bármit.
-
Borzasztó összetett, borzasztó bonyolult és feltehetően borzasztó szar morális és erkölcsi értékrendszerem van, ami a világ jelenlegi állása szerint borzasztóan nem állja meg a helyét. Sőt, sokszor még én magam se férek bele ebbe a rendszerbe, ami miatt a legalapvetőbb dolog az, hogy néha ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy szemen köpjem magam. Sokszor köti meg a kezem a saját (vagy belém nevelt?) fogalom a hazugságról, vagy arról, hogy mi jó és mi rossz, a maga hatvanegymillió árnyalatával, és gyakran hágom át én is a saját szabályaimat, mégis...
Elvileg illene, kéne és jó lenne épp ezért változtatni, mégse vagyok képes rá. Túl magasak az elvárásaim talán.?
-
Túl magasak az elvárásaim. Másokkal és magammal szemben is. Másokkal szembeniekre nem igaz, de a magammal szembeniekre jellemző, hogy ha meg is ugrom a feltett akadályokat és léceket, akkor is elégedetlen vagyok a legtöbbször. Mert... lehetett volna jobb, tudom, egy kis odafigyeléssel, kicsit több készüléssel (ez most érettségi miatt jött nagyon elő), mert ha a baromságaimra odafigyelek, tudatosan ott vagyok, hogy az nem, akkor még jobb lehetett volna!
Maximalizmus a köbön? Talán, de az biztos, hogy ezt Fatertól örököltem. Épp ezért, bár kívülről Diktátorék szerint ez se látszik, de örökösen hajtok, és csak azért nem gyöpösödök be úgy, mint az osztály stréberei, mert vannak barátaim, akik elrángatnak az ilyen problémák elől. Vagy vannak olyanok, akiket ha meglátok, bármit eldobok. Bármit. A herendit is, igen. Annak ellenére, hogy megint idegesít a mit gondolnak mások, képes vagyok azt mondani, hogy "fuck this shit".
-
Oltárira idegesít, ha úgy gondolom, hogy valami jóból kimaradok, vagy valamiről lemaradok, ezzel szemben örökké azon görcsölök, hogy nem akarok utánfutó/árnyék lenni senki mögött. Nagyon, nagyon, nagyonnagyon az idegeimen táncolok amikor valakivel már sokadszor megyek erre-arra, és úgy érzem, hogy csak kolonc vagyok. Mégis, ő nagyon toleráns, meg nem tudom, meg ha hív tovább, hogy máshova is mehetnék vele (bárki, nem konkrét személyről van szó), akkor is, örökké ott ül a vállamon a kis ördög, és súgdos, hogy "nem sok ez már egy kicsit belőlem?!"
-
Újabban egyre inkább úgy érzem, hogy nem vagyok tagja a családnak... Long story, bro...
-
Amennyire felnézek apámra, amennyire imádom, amennyire példakép volt még valamikor... újabban annyira nem... Szintén long story...
-
Már napok óta tök halott az a két zöld nagy és gyönyörű levél, ami még a ballagási csokromból maradt, de nincs szívem kidobni őket. Annyira szépek voltak, annyira jól bírták, meg minden, hogy egyszerűen nem vagyok képes megindítani őket a kuka felé.
Pedig rájuk férne, meg rám is, nem szeretem, ha valami halott van a szobámban (rajtam kívül; néha élőhullának érzem magam...), de egyszerűen nem vagyok rá képes.
-
I have a passion for getting on ppl's nerves... Valamiért, ki tudja miért, szeretek másokat tesztelgetni. Képességeik alapján is és tűrőképességük alapján is. Meglepő módon... van olyan ember, akinél egyikkel se próbálkoztam be. Amikor erre rájöttem, talán én magam döbbentem meg a legjobban. Talán kisugárzás, vagy nem tudom, de egyszerűen... lehet az első perctől egyenlő félként kezelem, bár ez elég valószínűtlen, mert még azzal is örömmel játszadozok, akiről tudom, hogy magasan fölöttem áll.
Akárhogy is, valamiért a mániám, hogy az emberek idegeire menjek. Más kérdés, hogy amikor szólok, hogy szóljanak, ha már nem bírnak, vagy lőjjenek le, akkor rendszerint azt a választ kapom, hogy semmi baj velem, hagyjam már, de... hát... én így érzem...
-
Tea, tea, tea, karamellás tej, kakaó, tejeskávé, víz. Szörp. Nyamm! Teázási kényszerem Fatertól örököltem, majd hála Bajnoknak fejlődött tovább. Bár tejjel önszántamból nem gyakran iszom, azért nem vetem el az ötletet, mert Bajnok egyszer olyat csinált, a szívem megszakadt! (Én meg felsültem otthon a magánszámom közben... nem, én magam nem csinálok magamnak tejes teát...) A karamellás tej egy külön story, az... nem megy még profin, de imádom, ám ha magam főzök, akkor inkább kakaót, igazi cicás-tortás kakaóporból, nem az előrekevert Quikből és társaiból. A macikávét imádom, bár én tejeskávé helyett kávés tejet iszom többnyire. Csak az ízéért, de imádom. Ha egyik se elérhető, vagy elegem van az ilyen jellegzetes ízekből akkor hónapokig le se lehet vakarni a csapról, csak és kizárólag hidegvizet vagyok hajlandó inni. Ásványvízzel még úgy elvagyok, de a csapvizet/kútvizet jobban szeretem, bármelyik esetben szigorúan mentesen. (Kivéve mikor mégse.) Szörpben pedig... annak ellenére mennyire imádon, hihetetlen válogatós is vagyok.
Ezek után próbáljon valaki megvendégelni... Kész katasztrófa, habár idegenben nekem aztán szinte bármi jó, amit elém tesznek. Ha meg mégse, akkor többnyire "nem vagyok szomjas, köszönöm". (Bár alma-, narancs- és szőlőlevet még nem hagytam érintetlenül...)
Masika 11 kérdése hozzám - többek között:
-
Milyen önképet alakítottál ki magadról? Szerinted reálisat?
Totálisan nem. Mármint nem reálisat. Sokkal negatívabbat, ezzel többször is találkoztam már... de bármennyire próbálom levetkőzni, nem megy... Hogy pontosan milyen is az önképem? Húú... hát... összetett. Nagyon. A legfontosabb, hogy közel se vagyok átlagos, legalábbis gondolkodásban, és ez nagyon sokszor beüt. Ha vita is van valakivel akkor 80%-ban ez tehető felelőssé. Nem vagyok átlagos, nem vagyok normális, talán kicsit skizofrén vagyok? De mindenki aki ír vagy szerepjátszik az bizonyos szinten szóval... ezért nem aggódok XD
Állítólag nagyon egy link gyerek vagyok, ráadásul az utolsó pillanatig halálnyugodt, laza és jeges, ami viszont én ismerve magam... minden pillanatban megdől. Valójában nem azért nem tűnök stresszesnek, mert nem érzek ilyet, hanem mert egyfolytában görcsölök valamin. Ez az alapvető megjelenésem és életem... habituálódtam, ennyi :D Aztán vizsgahelyzetben persze hatványozódik... bennem...
-
Szerinted tettél valami olyat életedben, ami számított?
Valamit már biztosan. Ha mást nem a barátaimban biztosan maradandó emléket hagytam... bár... hacsak nem írnak belőlem életrajzot végülis az is el fog tűnni...
Háááát... akkor... ültettem pár fát? Az maradandó?
-
Mik a legmerészebb vágyaid?
Óóóh... maradjunk a realitás talaján, különben ez a poszt igencsak hosszú lenne... Szeretném, ha egy bizonyos valaki észrevenné a létezésem. Rózsaszín, ködös, felhős, vattacukros és pehlyes bidres-bodros megszólalás következik, de jó lenne a szerelem. (Ezen kívül szívesen ugranék megint ejtőernyővel, kipróbálnám a raftingot, szeretnék majd az egyetemi kosárcsapat tagja lenni, egyszer elmondani fateromnak, hogy mit gondolok, és... huhh mennyi minden!)
-
Mi tart vissza, hogy elérd őket?
Semmi. Max a gyávaság és a félelem. Szóval semmi, mert ezeket eddigi tapasztalatok alapján előbb-utóbb úgyis ledöntöm... (ismervén magam inkább utóbb...) Ha mást nem külső behatásra, vagy erős indulatokon felbuzdulva.
-
Hogy néz ki a saját álomvilágod?
Húú remélem nem táj/helyszínleírás kell ide, mert az eszméletlen hosszú lenne... Iiiiiiigen, nekem nagyon pontos elképzeléseim vannak az "álomvilágomról".
Alapvetően azzal ellentétben, hogy szívesen élnék a középkorban, az álomvilágomnak csak kevés köze van hozzá. Szerintem... jó ez a mai élet, világ, hagynám is így, talán, csak a természetet nem szabadna kihagyni az egészből. Sokat használt és elnyűtt mondóka már, de természetközeliség, természetvédelem, szabadság, egyenlőség, testvériség, whatever... (Kövezzetek meg, de én még az olyanokat is meghagynám, mint pénz és magántulajdon, ami elvileg romlásba dönti az emberi fajt...)
-
Mit gondolsz a mai, magyar vloggerekről? (Videó bloggerek)?
Hát... természetesen Szirmai urat leszámítva... nem nagyon követek egyet se. Mondhatni egyáltalán. Mondjuk nem csak magyart, külföldit se, szóval remélem ez bocsánatos bűn. Így véleményem se nagyon van.
-
Szerinted miért utálják annyira / annyian a magyar zenéket?
Amiért én is? Nem, nem, nem nem... Nem utálom őket... de nem is hallgatok igazán magyart... egyszerűen nem vonz, valamiért a többség nem kelti fel az érdeklődésem. Bááár... a Carbovaris nem volt rossz... meg persze, vannak jók, mások is, sokan ismertek, nem véletlen... De amúgy nem látok be mások fejébe... sajnos...
Talán az lehet a háttérben, hogy a magyar hangzás maga kicsit túl átlagos. Elvégre annak ellenére, hogy sokan a legszebbnek tartják... mégis csak nap mint nap untig használjuk (bár sokan hallhatóan nem unják magukat XD). Meg... meg lehet a zenei hangzás, esetleg a dallamok nem olyan változatosak. Ne kövezzetek meg, de mikor mindenki keresztül-kasul másol másról... ez külföldön is megvan, valszeg sokkal nagyobb számban, de nagyobb a választék is. Fogalmam sincs, igazából magam részéről nincs bajom kifejezetten a magyarokkal, csak... elkerülnek, nem vonzanak... Lehet az is, hogy nincs eleget reklámozva, nincs eléggé a köztudatban. Csak az olyan vackok, mint a rágógumi, gábrielangyal, vagy mi a halál volt az, meg a fluor, meg a kedvesem (bocs, gyerekek akármit is ért el, szerintem az a szám nem ér platinalemezt, gratulálok, drukkoltam természetesen, de... egyszerűen nem)... meg amikor évente kitermelünk +24 sztárénekest, de mögöttük nincs semmi... egyszerűen unalmas, ráadásul utána az emberek könyökén is ez folyik.
-
Lejátszódott már életed legszebb szakasza, vagy még nem? Ha igen, mi volt az?
Nyugtával dicsérd a napot. Nem fogom azt mondani, hogy igen, mert nem tudom mi áll még előttem. Lehet rosszabb lesz. Lehet nem... Lehet nem fog változni... Vállvonás... Quae sera, sera...
Voltak szép pillanatok, az tagadhatatlan, de szeretném, ha nem csak ennyi lenne az életem. Meglátjuk mi lesz...
-
Ha választhatnál, hol élnél szívesen? Például a fővárosban, vagy vidéken, etc.
Város szélén. Álmodozok olyanokról, hogy egy naaaagy földem lesz, kis házzal, párlovas istállóval, pár kutyával, macskákkal, lenne egy sólymom, vagy egy szarkám. Onnan eljárni ide-oda, akár lóháton, a város közel lenne, be tudnék ugrani bármiért, ha kell, de azért meglenne a természetem is, amit szeretek.
Igazából... megértem és látom a szépségét vidéknek is és a belvárosi életnek is. Itt a csepeli csücsökben egész jól elvagyunk, nem fojtogat a város, de viszonylag jó a tömegközlekedés, van obi, pláza, hipermarket, piac (igazi, mezei, nagyanyánk korabeli piac!), egy köpés az autópálya... tényleg, jó itt... De város szélén élnék :)
Ennél is egzaktabban igazából Hollandiában, vagy... újabban egyre szerelmesebb vagyok angliába is, főleg az írek vidékeibe, de nem. Hollandia... esetleg az osztrákok, Norvégia... de Hollandia.
-
Művész palánták vagytok. Hogyan fogtok neki egy - például - novella megírásához?
Változó. Hangulat és műfüggő... a novellákhoz általában csak leülök, és ami fejben van, azt alkotom meg. Előbb vázlatot írok, egy vázlatos történetet, aztán finomítok. A rövidebbeken legalábbis. Aztán vannak a hosszabbak, vagy összetettebbek, vagy a kisregények, esetleg regények. Nekik már nem elég fejben tartani, vázlatot szoktam írni, de ez ilyen... vázlatpontos vázlat, mint a suliban, külön a helyszíneknek, a történetnek, egyes karaktereknek. Aztán sorbarendezem, hogy mit mikor akarok elmondani. Deee ez csak terv, és sokszor változik, továbbá mind nagyon mű és hangulatfüggő is.
-
Feltudnád sorolni azokat az embereknek, akik tűzbe tennék érted a kezüket?
Valószínűleg nem. Van, akiről feltételezem, de tévedhetek, van, akire normál esetben nem is gondolnék, de már egyszer kijelentette, hogy márpedig de. Ráadásul ha kicsit is olyan barmok, mint én, akkor, bizony kegyetlenül hangozhat, de helyzetfüggő is, hogy kiért mit tennének meg. Alapvetően... szerintem a barátaim :) Én is értük mozdulnék azonnal :)
Und mein... questions... a címzettek válasszanak 11-et (vagy mind)! :)
-
Azt hiszem, ha jól emlékszem... mind művészek vagyunk... Van valami rád jellemző dolog, ami minden művedben visszaköszön?
-
Sikeres és boldog nyilván mindenki szeretne lenni az életben... Lennél híres?
-
Szerinted milyen egy jó kritika? És egy jó vélemény? Lehet egyáltalán a kettő között különbséget tenni?
-
Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?
-
Van valami, amire kifejezetten büszke vagy?
-
Van valami (extrém/nem extrém, akármi is, nem kell leírni) amit a szüleid/barátaid többsége nem tud? Mért nem?
-
Szerinted mi a legnyagyobb gyenge pontod? (Akár emberként akár művészként... akár műélvezőként...)
-
Hogyan viszonyulsz a fanfiction illetve -art dolgokhoz?
-
Ha írhatnál/színészkedhetnél egy híres íróval/színésszel kit választanál? Mért? (Szigorúan munka! :) )
-
Mit olvastál/néztél utoljára? Mernéd ajánlani bárkinek?
-
Mennyire állsz hadilábon a határidőkkel?
-
Ha nem kéne a pénz miatt aggódnod... hogyan élnél és hol?
-
Találkoztál már olyan novellával/filmmel/animével, amiről úgy érezted, tökéletesen neked/rólad szólt? Ha volt mi és mért?
Tag line (bár úgyse szólok külön senkinek):
-
Igyekszem
Mert van, akiről amúgy se hallok eleget...
-
Bambi
Mert nem izgat, hogy mástól már kapott...
-
Masika
Mert nem érdekel, hogy tőle kaptam...
-
Csitt
Mert a remény hal még nem halott...
-
Engel
Mert őt is ki kell rántani a könyvek alól...
-
Faith
Mert róla még annyit se nem-tudok, mint a többiekről...
-
Elwen
Mert nem érdekel, ha nem a kedvencei ezek a díjjak... (nekem se, de poén, pacsi, tesó! ^^)
-
Fabled
Mert amilyen halott, ráfér a felrázás...
-
Andzse
Mert nem csak egy embert követek árnyékként...
-
Bríí
Mert ez olyan, mint a bumeráng...
Visszakaptam a díjjat... >.> Plusz kérdések érkezének...
Kezdetnek... Bambi!
-
Melyik az az idézet, dalszöveg részlet ( etc.) amit úgy érzed tökéletesen, vagy legalább is valamilyen szinten azonosítani tudsz velem?
Az egyik legnehezebb kérdés... hmm...
"To be loved can be a punishment. Not knowing if you're being loved is a torture..." ~ Robert Lembke
"We all wear the twin masks of emotion, happy or sad, haunted or hunted, you choose the risk. You choose your own poison." ~ Androméda
De ez az utóbbi kettő talán nem is annyira mint aaaa...
"Nagyon jó meleg van / a párnád alatt..."
-
Milyen érzés számodra a magány?
Magánytipustól függ. Van, hogy nagyon fáj és nagyon nehéz. Depresszív... Máskor csak élvezem, hátradőlve, elmerülve a csendben és a saját gondolataimban.
-
Melyik az a yaoi manga/ anime vagy homoszexualitást tartalmazó film ami a legnagyobb hatással volt rád?
A válaszadást megtagadom amíg nem láttuk a Christopher and his kind-ot! (Mert van egy olyan érzésem, hogy az lesz az... nem mintha amúgy túl sok ilyet láttam volna, többségében csak olyanokhoz volt szerencsém, amit vagy ofő (>P) vagy Morci (:|) nyomott le a torkomon... Jó, persze, volt amire én bólintottam rá, hogy mért ne, dee... nah... szal olyan nagy volumenű, amire azt mondanám, hogy na! Ez! Olyan nem volt eddig...)
-
A WeHeartIt-em láttán milyen kép alakul ki benned, rólam, ha az eddigi ismeretségünket figyelmen kívül hagyod?
Valószínűleg semmi, ugyanis csak ennyiből senkit nem tippelnék meg, hogy milyen lehet. Amúgy... valószínűleg címszavakban valami olyasmik kezdenének el felpattogni, mint: sötét, macska, elvont, meleg, Smith, anime-manga-japán-mán (igen, ebben egy jó adag előítéletet is hallani), cajosz, matchbox... hasonlók ^^
-
Mi az amit úgy érzed, feltétlen tudnom kell?
Majd ha úgy érzem van ilyen, úgyis közlöm. Illetve... lenne itt valami, de azt meg már megbeszéltük, hogy nem... XD Én meg nem az leszek aki lenyomja a torkodon.
-
A " fáj az igazság " mondat mennyire illik rád? Úgy értem, szoktál haragudni az őszinteség miatt?
Normális esetben nem. Sőt, ha tényleg fájdalmas dologról van szó, és megfelelő módon közlik... általában csak tök összeroskadok kívül-belül (főleg belül). Hogy hogy lehettem ilyen, meg hasonlók. Egyáltalán nem haragszom érte a hírhozóra. Volt már ilyenre példa, tök befordultam, gondolkodás, önmarcangolás, minden.
Ellenben ha nem úgy tálalják nekem, ahogy az embernek kellő, vagy nem jogos a vád, vagy túlzó, vagy ilyesmi, akkor bármi lehet. Legtöbbször "aha" és figyelmen kívül hagyom, de akát tépek, harapok, karmolok is, húsz karommal, mint egy jó oroszlán. De... ez tényleg attól függ kitől, hogyan kapom. (Kormorán pl profi a hibáim felfedésében... Évente kétszer rendesen az orromra koppint, mégse tudtam még soha ellene fordulni...)
-
Melyik az a fiktív karakter, akit élővé változtatnál?
Nem tudom, elég sok ilyen van.Persze élővé is csak akkor változtatnám, ha a barátom is lehetne, dee... Korso biztosan, mily meglepő, a Dokit is (ő lenne az első, ha egyet választhatnék csak... kell egy ilyen a világra...), Kylar, Narian, London, életre kelteném Christ és kicsi Christ, Drizzt Do'Urdent, Pugot, óóó, és mennyit még! Mennyit! Saját karakterek közül is lenne egoista módon, Masst örömmel látnám a világunkban, és tudom, hogy ő is örömmel szabadulna fel ide, ebbe a földi pokolba...
-
Mitől félsz a legjobban?
Az abszolút bukástól, a teljes pofáraeséstől. Bármiben és mindenben. Félek, hogy nincs tovább, és nem fordítható vissza... Érdekes módon a haláltól mégse félek ennyire... az emberek többségével ellentétben. De ettől rettegek, magamnak, a családnak, barátaimnak, környezetem jelentősebb tagjainak mind meg akarok felelni. (És napról napra újra és újra belebukok, legalábbis úgy érzem... de egyelőre még nem végleges legalább...)
-
Mi volt eddigi életed legmeghatározóbb momentuma. ( Azon kívül hogy megismerhettél. )
Csakis, természetesen... Huhh legmeghatározóbb? Azt hiszem a pillanat, amikor felvettek az Apáczaiba. Az életemen is, rajtam is nagyon sokat változtatott a középsuli, talán eddig (egyetemi felvételik, szóbeli érettségik előtt) ennél meghatározóbb még nem volt. Igazából... minden pillanat, döntés fontos, ami valamiben változtat az életemen, ilyen volt az első Keszibandás mozi is, például, deee... ugye az se történt volna meg soha, ha nincs az Apáczai. (Lehet, hogy lett volna helyette más... de ez már egy alternatív univerzum titka marad.)
Ezen kívül kétségtelenül a születés? Talán...
-
Ha medveállatka lennél hol élnél legszívesebben?
Ha már egy medveállatka mindenhol megél... Valami híresség (olyan híresség, aki engem is érdekel) hajában... kíváncsi lennék milyenek, merre mennek, kikkel vannak, hogy élnek, hogy viselkednek... Bár igazából ha medveállatka lennék valószínűleg nekem aztán tökmindegy lenne, hol lennék medveállatka, csak léteznék bele a világomba.
Szóval... mindegy lenne.
-
Van valamilyen fóbiád, fíliád, vagy fétised? Micsoda?
Háttőő... Nem tudom... nem kizárt, lehet, egyelőre még nem tört felszínre semmi.
-
Milyen tetoválást csináltatnál magadra? ( motívum, szöveg etc.[ nem, nem érdekel hogy akarsz e vagy sem. ])
Beee! Nem csinálnék, mert megunnáááám! Hennám lenneeeee :P Beeee :P
Amúgy meg egy kép lenne, valami macska. Vagy a csuklómon, vagy a bokámon. Esetleg egy kígyó, ugyan így. Semmiképp se lenne nagy, az biztos, valamiért ez a verzió nem vonz.
-
Mi az, öt napig vézik ( kb ) mégsem hal meg?
Ohh, ohh, ohh! Ohh! Ohh, ezt tudom! Ohh! Aaaaa... a-a-a-aaaaa... Tündérkeresztanya! :,D
Folytatásnak Csitt:
-
Mikor megszülettél történt valami különleges, amiről tudsz? (pl. két fejű bárányt találtak a Holdon)
Unalmas hétfői nap volt, egy nappal újhold után, még csak egy híresség se született ekkor elvileg. Meghalni se halt meg bárki híres ezen a napon wiki szerint.
200 éves évforduló az Észak-nyugati átjáró expedícióját nézve (Alaszka), 50 évvel a születésem előtt találták meg a nácik Anne Frankot, Richard Nixon 20 évvel előttem bejelenti lemondását elnöki posztjáról (USA). Minden egyes napra az évben esik valami izgi dolog, nekem meg a lehető legunalmasabb évfordulók jutnak... Köszi, történelem!
(Na, majd én teszek róla, hogy izgi legyen ez a nap!)
-
Milyen sportot űznél legszívesebben? (ne érdekeljen mennyibe fájna az neked)
Kosár, kosár, kosár, de ezt elvileg tudod. Lovaglás, főleg military, bár újabban szemezgetek a westernnel is. Röplabda, tenisz (bár az annyira nem, mert szétszedi a könyököm, ami már eleve nincs baráti állapotban), de semmi flancos igazából. Amit eddig is csináltam, mert ezeket szeretem. Jó buli lehet a rafting, meg hasonlók, deee... annyira nem vonzanak. Nincsenek nagy igényeim, legyen társam, akivel össze kell dolgozni, legyen élvezetes a játék, akár egy darab bőr is elég. Szóval azok, amik eddig, bár jobban rámennék a lóra :) De ahhoz nem is csak pénz, ellenben rohadásul sok idő is kell...
-
Ha változtatnál magadon, mi lenne az? Akár külsőleg, akár belsőleg. Milyen vagy az „álmaidban”?
Külsőleg már dolgozok az ügyön, másrészt meg nem változtatnék. Ahogy a múltamon se, ha valaki felajánlaná, hogy elölről kezdhetem, és az csinálok, amit akarok, emlékezni fogok arra, eddig mit és hogy tettem, akkor se váltanék. Így lettem és így vagyok én. Ennek vannak hátulütői, előnyei, követtem el sok marhaságot, vannak felhőkarcolónyi hibáim, de semmi olyan, amin egy csettintéssel változtatni akarnék. Majd alakul... már így is alakultam, a nép szerint sokkal szelídebb vagyok és komolyabb...
-
Mikor sírtál utoljára, és miért? Sírós vagy egyáltalán?
Nem tudom, nem tudom és nem. Belül szoktam, csendesen, magamban, de akkor mint a vízfolyás. "Hála" faternak meg kellett tanulnom nem sírni. Egyrészt kössz, mert erősnek nevelt, legalábbis kifelé, másrészt meg kössz, mert ha itthon nem sírhatom el a bajom akkor hol a halálba?! Összetett a dolog, mindenesetre nem könnyezek meg minden fűszálat.
-
Rasszista vagy? Miért? Kiket?
Nem. Legalábbis nem tudok róla. A cigókat nem csípem, de nem vagyok rasszista, ismerek jófej, becsületes rézbőrűt. Hihetetlenül szorgalmas, tanulékony, és eszméletlen humora van!
-
Mi volt a legrosszabb rémálmod eddig? Szerepelt benne valami különleges lény? (ork, troll, elf, stb.) Hiszel az álom fejtésben?
Egyszerre volt rengeteg és kevés. Sok volt már, amiből tényleg úgy ébredtem, hogy huhh még minden a helyén, reszkettem, izzadtam, kalapált a szívem, minden bajom volt. De a többségnek az emléke maradt csak meg...
Kivéve egyet amikor pesti nagyanyám a kertjéban lévő kaktusz-üvegházban (nincs ilyen) egy konyhapulton hentesbárddal fejezte le az egyik görényünket... majd folytatta ujjnyi darabokkal a szeletelést...
Egy időben, mikor kicsi voltam, hittem benne. Mára csak érdekel, hogy ki mit mondana egy álomra, vajon mit takarhat. Azonban sokszor azt mondják, hogy "a mi kultúránkban", meg "az emberek szerint" meg hasonlók... szerintem túl sok féle kultúra létezik ahhoz, hogy mindegyiknek minden elemét ismerjék és azonosítsák, továbbá ezernyi ember él a földön, még egy országon belül is, és vannak bizonyos dolgok, amik szögesen eltérnek személyes jelentésükben minden egyes embernél.
Példa: egyeseknek a pók félelem, undor, álomfejtés szerint elvileg (van itthon egy baszottnagy könyv, bár most netről nézem, szóval nem épp autentikus) szerencse vagy érzelmi zűr. Nekem a pók a rend és biztonság. Hülyén hangzik, mi? A görény álomfejtés szerint áskálódás, szarkeverés. Mint ahogy használjuk is, hogy "micsoda egy görény" valaki... Most komolyan, emberek, legalább 10 éve élek görénnyel, ha valakinek, hát nekem biztosan nem ezt jelenti. De hogy ne egyénileg nézzük... A kereszténységben, ami az egyik legelterjedtebb vallás a föci- és töriatlasz szerint, a kígyó koránt sem a jóság megtestesítője, ellenben egyenesen a sátáné. Namostvegyünkmást: a kínaiaknál, indiánoknál bölcsesség, egyiptomiaknál szintén, plusz ott hatalom is... az ókori rómaiaknál a házak védőszentjei (is) voltak, és az Isten szerelmére, belegondolt már bárki, hogyha a kígyó a sátán jelképe mit keres a patikáink környékén?!
Álomfejtés szerint pedig csábítás... és főleg érzelmi, vagy szexuális, tehát nem hatalmicsábítás, ne adj Isten tudásszomj...
-
Mi számodra a tökéletes ajándék? Bárkitől, ami neked egy életen át fontos lehetne.
Nem bárkitől, itt indul a tökéletes ajándék. Ahhoz, hogy valamihez kötődjek kell emlék, kell arc. Ha a legnagyobb ellenségemtől kapnék is valamit ami tetszik... tuti nem ismerném el, és nem is lenne fontos számomra.
Tökéletes ajándék lehet szinte bármi. Könyv csak akkor (tökéletes) persze, ha nagyon jó, és újra és újra előveszem majd, de akkor szinte biztos, hogy rögtön az illetőre gondolok.
Nehéz lenne körülhatárolni a tökéletest. Ha az illető ismer úgyis tudni fogja minek örülök... Nincs ezer meg egy ékszerem, de mint azt egyel lejjebb látni is lehet, ha igazán olyan amit kapok, éveken át (amíg el nem hagyom) kötődhetek hozzá. Tényleg, bármi... változó. Praktikus, és/vagy nekem való, és/vagy emlékezetes, é/v belső poén, é/v szép, é/v szerelem első látásra... bármi... A lényeg talán csak annyi, hogy ne egyszer használatos legyen, mint egy utazás vagy egy mit tudomén, vacsora. (Az már más tészta, ha elmegyünk utazni, és onnan hozunk valamit... ez már _lehet_ tökéletes!)
-
Hordasz magadnál valami kabalát? (karkötő, toll) Mi az, és miért pont azt? Írd le részletesen, hogyan néz ki!
Annyira kabalának nem mondanám, mert volt idő, amikor cserélgettem (sőt, még most is van), meg nem is tulajdonítok neki nagy szerepet, de _nagyon_ hozzám tartozik: Lovas medál és nyaklánc, amit még általános sulis ballagásomra kaptam keresztszüleimtől és apumtól.
Volt egy idő, amikor egy kobra függött a nyakamban, egyszerű fekete bőrön (illetve mivel az tönkrement most pamuton). Egyik osztálytársamtól kaptam karácsonyra, ugye tudjuk, az egyiptomiaknál minek a szimbóluma volt... Ezt főleg vizsgák, megmérettetések környékén lehetett rajtam látni, próbáltam benne hinni, bizalmat adni neki, és úgy tűnik (jó)párszor már meghálálta.
Most, hogy megtaláltam a körömnyi kis oroszlán medált is, amit még születésemkor kaptam, most ez is a nyakamban lóg, de ez is inkább jelképesen, semmint kabalaként. Igazi oroszlán vagyok, ezt hirdetem vele :)
Így néznek ki...
-
Kit irigyellsz a Világon a legjobban, és miért?
Senkit és mindenkit, mindig másért. Mindenkinek van az életében olyan, amit nem vállalnék be, ugyanakkor mindenkinek van az életében olyan, amiért a fél karom adnám. Nah jó, nem mindenkinek. De sokaknak.
Irigyelhetek bárkit, sárgulhatok, mint egy vidám barack, de nem cserélném le az életem. _Ez_ az én problémám, nekem _ezzel_ kell valamit kezdeni. Másnak más adatott meg. Ennyi. Annyira nem vagyok rossz helyzetben. (Persze álmodozni lehetne... csak akkor már álmodozok másról...)
-
Ha el kéne dugnod valamit a szobádban, hova rejtenéd el?
Ha elmondanám máris fele annyira se lenne jó rejtekhely, mint amennyire most nem az. Amúgy meg a dolog méretétől függ, ha valami naaaaagy lenne, akkor tuti kitenném szem elé. Az emberek rendszeresen azt nem veszik észre, ami az orruk előtt van... (Kivéve ha díszes, csicsás, vagy valami miatt extrém.)
-
Megbántad, hogy megismertél? Milyennek ismertél meg? Változott a véleményed ismeretségünk alatt? Milyen irányban, és miért?
Long story, bro. Mint fent mondtam, ha visszaforgatnánk az időt, akkor is mindent, azaz mindent ugyan így csinálnák. Az más kérdés, hogy ez meddig fog még tartani...
Gyerekes vagy. Már mondtam. Ez a kérdés is gyerekes. Ellenben nagy pozitívum (és egyszerre negatívum), hogy nem változtál. Nem volt rajtad maszk, hogy jófej vagy a világgal, amíg megkedvelnek. Őszinte, nyílt.
Igen, rengeteget. Tévedtem.
Negatívan, találj hármat. De valamiért még mindig arra várok, hogy pozitívvá váljon ez a zuhanórepülés. Persze ha nem adom meg a lehetőséget, akkor változás se lesz, de nem lehet mondani, hogy nem próbálkozok én is.
Bríítől kaptam:
-
Mi a kedvenc színed?
Az összes létező színt szeretem, mindig hangulatfüggő ez a kedvenc-nemkedvenc kérdés. Van, hogy a vérvörös, a tűzpiros, máskor a napraforgósárga vagy az égkék. Megint máskor az acélkék, vagy épp a fűzöld. Újabban a méregzöldre és a fakó sötétlilára bukok nagyon valamiért. És a fehérre...
-
Mit gondolsz hol élnek unikornisok?
Egy párhuzamos univerzumban a Raxacoricofallapatorius lakóinak ágyai alatt, kicsivel az elveszett szennyesruháktól jobbra, az univerzum gyűrődése alatt, titokban. Legalábbis itt őshonosak...
-
Milyen stílus jön be a legjobban? (gondolok itt a scene, goth, emó stílusra)
Nem figyelem a stílusokat. Magamon semmiképp, ilyenek meg aztán pláne nem, másokon meg emberfüggő. A legtöbbet eltúlozzák és így mindegyik undorító, taszító és ízléstelen lesz, főleg a nálam fiatalabb nemzedék képviselőinek esetében. Legtöbben elfelejtik, vagy figyelembe se veszik, hogy mit képvisel a stílus maga, csak hordják, mert látták, mert menő, vagy mert annak hiszik. Mert ők mások. Általánosítok, természetesen kivétel mindig van. De nem az a jellemző. Kövezzetek meg.
(Ellenpélda: amikor még HÉV-vel jártam, rendszeresen találkoztam egy 20-24 közötti csajjal, aki egyértelműen a goth stílus képviselője volt, ugyanakkor nem azt akarta, hogy felfigyeljenek rá. Még ha díszes is volt a ruhája, borzasztóan jól állt rajta, tudta viselni, a sminkje se volt az "itt vagyok, szörnyűlködjetek" tipus...
Ellenpélda No2: Egy haverom átesett egy emo korszakon, annak mindkét pólusával [igen, kettővel :P], nem is olyan régen, és ő se csak a világfájdalom és a szar élet megtestesítője volt [pláne nem a második fázisban! XD]. Nem azt mondom, hogy jól állt neki, főleg úgy, hogy ismertem másmilyennek is, de nem akartam a jelenléte miatt megfojtani egy kanál vízzel... ÉS a kanállal...
Ellenpélda No3: Scennel szerencsére nem találkozom túl gyakran, ez inkább 18 alatt hódít most, Mo-n legalábbis, már amennyire én látom, szóval alig-alig érntkezem csak velük, de ebből is van az elvetemült meg a kvázi-normális. Egy olyan csajjal találkoztam [külföldi volt] még múlt évben horvátban, aki nem állt be a sablonba és viszonylag látszódott az egyénisége a stílus alatt, és nem volt vele baj.)
Csak nálunk nem az ellenpéldák a jellemzők...
-
Használsz körömlakkot? (akár fiú vagy akár nem leszarom:D)
Nein. Ne, ei, non, geen, nei, nie, nu, nej. Egyszóval dim. Remélem egyik nyelvet se szúrtam el nagyon... szóval nope...
-
Van már olyan CocaCola üveged amin a neved van?
A nevem nem, de becenevem módosulata igen... "Cimbit" kaptam, ez azt hiszem pont egy max két bejegyzéssel ezelőtt ki is került az oldalra...
-
Szereted a kindertojást?
Yep! Tudom, ideje lenne felnőni... whatever, úgyse nagyon ehetek csokit, szóval...
-
Melyik a kedvenc ünneped?
Nem kifejezettem ünnep, de a szülinapok. Amúgy augusztus 20; ciki lesz, mikor kiköltözök a hollandokhoz és ők már ezt, ugye érthető módon, nem ünneplik XD
-
Mikor van a szülinapod?
Sose volt titok, 08.08. Ahogy emlékszem egyszer még egoista módon csináltam is Spikee-ra egy külön dizit erre az alkalomra :) Na nem volt fent sokáig... egy hétig talán? Kettő? Nem emlékszem pontosan :D
-
Eredeti neved? (keresztnév)
Chris', találgass... Nem egy nagy dolog :)
-
Kedvenc film?
Mindig más... jelenleg épp a Star Trek: Into darkness... De novemberben majd cserélek :)
-
Kedvenc unikornis fajta?
Norkhand Wereunicorn, de mivel ezt élőhalottnak számítják, így a Raxacoricofallapatoriusi Törpeunikornis.
|