Two Steps From Hell - For the Win

Jeremy Soule és Hans Zimmer után részemről új zseniket üdvözlök... kapásból kettőt :D (+Steven Moffat, as always, de neki nem tudok róla, hogy bármi köze lenne a zenéhez... :) ) A Two Steps From Hell-re (aka TSFH) nagyjából egy fél éve bukkantam rá, egy devArtos művésznek köszönhetően, de akkor csak meghallgattam, oszt dobtam is az illető számot.
Nem azért, mert szar volt, hanem mert akkor épp a legkevésbé se érdekelt, azt hiszem épp valami másféle időszakomat éltem, nem a mindenevőset. (Illetve akkor is omnivore jelleggel halgattam dolgokat, csak ugye mint mindig, akkor is volt egy kitüntetett stílus, esetleg pár szám, amiket rongyosra replayeltem :,D)

És hogy ez mért fontos most? A válasz egyszerűbb, mint nagyszerű: nem fontos; abszolút és teljes mértékkel hanyagolható. Csak éppen rámjött, hogy ezt megosszam a világgal. Jeremy Soultól talán már linkeltem zenét, NwN, Icewind Dale, vagy hasonlók formájában, Hans Zimmer neve a filmvászonról lehet ismerős mondjuk ... aaa... Batman fanoknak. (Vagy azoknak, akik véletlenül engem követnének innen: >> ) Mindkettejüket imádom, és hiába nem vagyok egy komolyzene fan (már amennyire ezek komolyzenéknek minősülnek), ennek a két (immár négy) embernek olyan művei vannak, amik... nagyon... emocionálisak :D Úgy játszanak az ember agyával, érzelmeivel, h valaki erre fogékony, mint egy gyerek az építőkockákkal.
Szárnyal az ihlet, magasan siklik a lélek, mmmm... Hol a végtelen diadal, dicsőség érzésével ajándékoz meg (amiből újabban nekem keservesen kevés jut), hol az egyszerű gondtalan boldogságot idézi föl. Persze a zene is, ahogy a versek többsége, mindenkinek kicsit mást mond...
Van, aki bocsánatot kérne valakitől egy lassabb szám után, van, aki arculköpné a világot, és elküldené a testkereskedő ősszülője sötétebb felébe, megint mások, mint én, felteszik maguknak a kérdést, hogy mégis mi a jó büdös életet csinálunk?!
Bár ez sajnos velem újabban zene nélkül is mocskosul gyakran esik meg... Undorítóan gyakran...

Hogy egy kellemesen személytelen dologgal kezdjem az Április havi bejegyzésem (nem ám, tervezek én többet is, de... ember tervez... :D), a fenti alcímet kapcsolatba hozom Spikee-kal. Hogy mért? Mert új designt akartam. Sokáig gondolkoztam az elrendezésen is, és a fejlcen is, hogy mi legyen rajta, hogyan legyen, meg ilyenek, én ugyanis a színvilágon elsősorban ezután szoktam csak gondolkozni. Ilyenkor ugyanis már valamelyest adott, hogy mivel dolgozhatok, hogy az ki is nézzen valahogy. (Habár az én stílusérzékemről inkább ne beszéljünk, ugyanis abból sajnos nem sok van.)
Aztán feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a halált csinálok? Mért akarom én ezt lecserélni? Nagyon hamar rájöttem a válaszra: a látogatókért. Mert Gportálon megszokott a "heti két" design, a frissebbnél frissebb kódok, a "lopottabbnál lopottabb" ötletek (1, idézőjel     2, kinek nem inge!), és az, hogy ezzel csalogassunk magunkhoz látogatókat.
Majd nagyon hamar ugrottam a kérdést két fő indokkal: akarom én hogy többen jöjjenek ide? (Hogyne akarnám, egyrészt ürölök is neki, meg nem is... elvégre valahol ez itt mégis csak egy személyes tér, és igazából én sok blogos oldallal ellentétben ezért is nem akarom reklámozni. Pedig hála a talányosoknak, amikről újabban a sok tennivaló miatt megint lecsúszok, de amúgy egész jól teljesítettem egy ideig, lenne miből, dee... akkor hol lenne az a kis családiassága ennek az egésznek? Meg nem ország-világ figyelmét akarom én felhívni magamra, csak pár emberét, akikkel esetleg jó kapcsolatba kerülhetnék, barátkozhatnék, akikkel közel azonosak a nézeteink, véleményünk, érdeklődésünk, de azért el istérünk... vagy tök mások vagyunk, de tudunk beszélni... szal kvázi közösséget, nem hírnevet akarok :) ) De akarom én, hogy a design miatt jöjjenek? Egyértelműen és nyíltan a válaszom nem. Fontos ugyan, hogy Spikee kinézzen valahogy, de itt jön a következő, és egyben legerősebb érvem: nekem tetszik így! Egyszerű, otthonos, és kék. Nincs túlzsúfolva, (nekem) nem követhetetlen, de nem is egy igénytelen összedobott valami. Legalábbis én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mennyit szenvedtem a kódokkal, na meg persze azzal is, hogy Spikee három böngészőben fut tesztelten megfelelően: Tűzróka, Fösteny (~Króm), (Sony Xperia Tipo) Android mobilböngészője (fogalmam sincs mi a neve XD). Egyben halálbztosan nem úgy működik, ahogy kéne neki, ez pedig az Internet Explorer, olyanokra pedig, mint Opera, Safari, Wacom (még) nem (tudok róla, hogy) teszteltem (volna). És bevallom, nem is áll szándékomban. Minek? A népesség fele megelékszik a Föstennyel és a Tűzrókával, én meg nem vagyok egy programozó zseni, se egy designer...
Na meg persze ott van az is, hogy olyankor nagyobb az oldal látogatottsága, amikor nem írok semmit... Hogy a halálban is van ez? Egy időben valami huszonX átlagunk volt, amikor semmit nem szagoltam a laphoz, csak takarítottam a chatet. Aztán nekiálltam, írtam pár bejegyzést, és megcsappant a népesség, mint a huzat. Aztán megint nem írtam, megint felszökött, majd írtam, és lezuhant. Nem lecseszés ez, meg semmi támadás, mielőtt bárki félreérti, csak épp ez az, hogy én nem értem mi is történik. Jobb minden, ha inaktív vagyok? Höhö, kac-kacc, meg ilyesmik. Talán nem is fog Gportálnak se ártani, ha lesz egy biztos pont a rendszerében... Márpedig nyárig Spikee biztosan nem fog átvedleni, ezt garantálom! :)

Ígértem folytatást személyesebb dolgokkal... lesz... valamikor... komolyan! De ne a közeljövőben számoljatok vele (Feketétől meg külön elnézést kérek!)